A téli szünet bája azt hiszem abban rejlik hogy mikor 11-kor felhív barátosném, alias Tűztündérem hogy kérjen tőlem egy aprócska szivességet, hát én akkor ébredek. Konkrétan arra a telefonra. Ő pedig nagyon sűrű bocsánatkérések közepette le akarja rakni a telefont, mert hát az mégsem járja hogy nem pihenem ki magam.
Igen, ezt szeretem!
Az álom amiből ébredtem egyébként egészen bizarr volt. Mert ha azt nem is vesszük számításba hogy valamiért eltünt a hátamról a bőr (de tényleg! láttam tükörben hogy csak a hús van) akkor nekem az volt a legnagyobb problémám hogy így nem indulhatok az olimpián. Megnyugtatásul közlöm hogy a bőröm egy nap alatt visszanőtt. Tiszta szerencse.
Aztán az osztálytermünkben ülve kedvenc ofőm (aki nem látszódott csak tudtam hogy ő az) azt hitte hogy a paralel szó valami mást jelent. Hát én elmagyaráztam készséggel hogy mit takar a 'párálel'.
Majd elkezdtem gondolkodni egy szón. Ami azt jelenti hogy folyamatosan és p betűvel kezdődik. Sajnos azóta nem jöttem rá a megoldásra. Ha valaki könyörülne rajtam és megmondaná, annak nagyon hálás lennék mert szép magyar szólással élve bassza az agyam.
Csók a családnak,
Sora
Felejteni tanulni kell...
2008.12.27. 12:47 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr446309896
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
