Elköltözöm innen. 5 éve írok itt blogot, és túl sok minden gyűlt össze, szóval továbbállok. Ha valaki tudja, hogy tudnám ezt a temérdek bejegyzést lementeni a gépemre, az szóljon légyszi, mert kellenek. Ez a múltam, és szeretem, hogy leírtam, de most jó lesz új köntösben kezdeni.
Az új helyről -akit érdekel - érdeklődjetek privátban.
Maradok tisztelettel,
Csók a családnak,
Sora
Tudod, nagy szerencséd, hogy a barátaim imádnak, és gyakorlatilag szurkolócsapatot alapítottak a párosunknak - mindeközben persze azt gondolják, hogy egy hülye vagy - mert ha nem így lenne, akkor nem csak csaponganék, mint most, hanem elhinném amit mondasz, sutba vágnám az elmúlt éveket, és nevetnék, hiszen tényleg nem jelent semmit. Így meg kételkedem, és néha nekik hiszek - meg magamnak, a jobbik felemnek - és arra gondolok, csak türelem kell, tudom az nekem nincs, de hátha most, most akad honnan meríteni, és akkor majd rájössz. Mint a mesékben, felébredsz egyszer és elkezded azt érezni, hogy hiányzom, hogy annyira szeretnél megölelni, mint én téged, szeretnéd ha csak a tiéd lennék, és lemondasz a szűkölésről, meg a félelemről, és hinni kezdesz és nem beszélsz többet butaságokat, hanem felhívsz és azt mondod, látni akarsz és engem, csak engem akarsz, így a csomagot ahogy van. Mert nem fair hogy annyi minden bajod lehetne velem, mert tudom milyen vagyok, néha hisztis, néha önző, néha érthetelen, és csapongó, és szétszórt, és mindenhonnan kések, és hullámzom, és hangulatember vagyok, és ha bal lábbal, akkor harapok, főleg abba, aki a legközelebb van, és elviccelem inkább néha, és szőnyeg alá söpröm, mert az könnyebb és akkor ki kell belőlem húzni, és rögeszméim vannak, és néha félek, néha kételkedem, azt se tudom ki vagyok, és kicsinek érzem magam, és akkor el kell velem hitetni hogy biztonságban vagyok, és ragaszkodom, néha túlságosan, és mindent akarok egyszerre, és semmi sem elég, mert mindig arra gondolok hogy mit lehetett volna jobban, és maximalista vagyok, és örök elégedetlen, és néha önbizalomhiányos, néha meg nagyképű, oktalanul bunkó... és sorolhatnám. De ezt a csomagot szereted, ezt mind-mind tudod kezelni, istenem, de könnyen tudod kezelni... szóval keresel valami mást és magyarázod. Hogy nem megy. Hát persze, maradjunk barátok. Mert az marhára menni fog.
Most akkor integetek, hogy vagy kinyitod a szemed, felébredsz és rájössz hogy direkt felszálltál egy tök ellenkező irányba menő vonatra, holott eddig marhára egy irányba tartottunk, és remekül megfértünk egymás mellett, néha egymással szemben, néha egymás ölében. De te most Északnak mész, én meg Délnek, és a legjobb az egészben, hogy erről fogalmad sincs, azt hiszed csak visszaültél a mellettem lévő székre, pedig nem. Szóval légyszi-légyszi nyisd ki a szemed és próbálj meg egy kicsit hinni. Ha magadban nem tudsz, akkor bennem, vagy bennünk. Mit bánom én.
Ha kommunikációs zseni lennék, és hallgatnának rám az emberek, minden bizonnyal azt javasolnám nekik, hogy marha gyors ütemben szokjanak rá, a saját magukkal és szereteikkel való kommunikációra, mert így elkerülhetik, hogy ezen személyek (tehát saját maguk és szeretteik) túlkombináljanak halálosan egyszerű dolgokat. Ez sok felesleges kattogást írt ki az életből, és így teszi könnyebbé azt - tisztára mint egy kibaszott O.B reklám - . Mindegy is, mert mint hogy nem vagyok az (már amit odafent említettem) ezért aztán csendben kusshadok és kombinálok jómagam is.
Bor meg víz. Tudom-tudom.
Mivel ide ritkán van időm írni, ezért úgy döntöttem, twitterelek is, mert azt lehet a metrón:) Akit érdekel a név, írjon rám valahol, megadom neki.
Azért arra kíváncsi vagyok, mit jelenthet, ha azzal a lakással álmodom, ahonnan több mint 5 éve elköltöztünk... Bár amilyen álmaim mostanában vannak, már semmin sem lepődök meg. A multkor például egy pasas üldözött, én halálfélelemben voltam és a ZöldMacskába akartam eljutni, aztán felébredtem, de környék amúgy furcsa volt, aztán azért ezen kívül is volt még érdekesség, amolyan boldog belesüppedős például... Sokat jár mostanában éjszaka az agyam.
Vajh miért?
