Az az oltári helyzet állt elő hogy pont ma futottuk a coopert. S mivel meg mertem említeni Zsóficának, miközben a 'rajt'nál álltunk, hogy nem biztos hogy teljes erőbedobással fogom lefutni, tekintve hogy úgy köhögök hogy ha szamár lennék, már minden bizonnyal fejbe lőttek volna. Talán, ennek nincs előnyére az a finom 12 perc futás, amikor is nem szabad ám megállni. Végül ő( mármint a Mélyen Tisztelt tanár úr) elmagyarázta nekem, túl hangosan beszélek és ő nem kiváncsi rá. Cserébe én tettem egy próbálkozást arra, hogy megértessem vele, mi a különbség ha a Zsóficához beszélek és mi, ha hozzá, illetve hogy talán megengedhetem magamnak hogy olyan hangosan beszéljek, amennyire akarok.
Végül jóól meg lettem büntetve. A kis 'bosszú'(vagyis mélyen tisztelt tanár úr) szólt a fiuk tesitanárának (halk megjegyzés: aki igenis szeret engem) hogy nem mehetek sítáborba, semmiképp.
Most úgy érzem hogy jól össze kéne szégyellenem magam, és sajnálni hogy nem mehetek síelni azzal a csodás társasággal ami ott évről-évre összegyűlik.
Sírok ám, csak jól titkolom. De tudom-tudom. Alázat meg minden. Pofátlan vagyok és pfuj-pfuj.
Bocsi hogy nem tisztelek valakit akinek annyira futotta hogy tesitanárrá váljon és akinek az egyetlen érve velünk szemben, immáron 5. éve hogy ő már 25 éve itt tanít és nem fogjuk megváltoztatni az elveit, mert eddig beváltak. Én, személy szerint se arra nem lennék büszke hogy tesitanár vagyok, se arra hogy itt tanítok, se arra hogy azt hiszem hogy ami 25 éve jó volt, most is az.
Nem baj, majd sírok év végén ha hármast kapok tesiből. Az elég büntetés lesz nekem. Kac-kac.
Egyéb történés, végigmentünk kedvenc latin tanárommal az ötödikeseknél szokásos körbe-sétálunk-az-iskolában-és-ragozunk sétán a kicsikkel együtt. Annyira, de annyira vicces volt, de tényleg. Snip-snip. De előlük nem futott el úgy, ahogy előlünk, hanem csak futóverseny volt, nálunk viccesebb volt. Kb a folyosó felénél megállított minket, meg kellett fordulni és kaptunk egy szót, amit ragozzunk, addig ő elszaladt. Mikor észrevettük, utánafutottunk, de persze elöbb beért a terembe és ezzel fogadott: 'Maguk miért sétálgatnak a folyosón a latin óra kellős közepén?' Én speciel be voltam tojva rendesen...
Annyira vicces volt:)
Viszont, jól le lettem oltva hogy még mindig nem tudom a declinatiokat. Kikérem magamnak. Ötödikben még tudtam!
Nah, csók a családnak,
Sora
UI: Még most, jó előre mondom és felhatalmazást adok bárkinek, hogy ha tesitanárként végzem, Lőjetek le! Légyszi
A pokol 7. bugyra.
2007.10.01. 19:36 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Címkék: nosztalgia elitgimi csúszómászók
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr256310031
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
