Talán lassan nekem is illene belátnom hogy nem egészen normális dolog hoy 5 percen belül változik a hangulatom a tök "befékelt"(Csak hogy Zsófic is örüljön) és az abszolute jókedvû között. Lehetségesnek tartom hogy ez az állapot nem teljesen normális, mindenesetre fogjuk a tavaszra, vagy arra hogy szimplán ilyen vagyok és kész. A napokban egyébkén semmi érdekes vagy említésre méltõ dolog nem történt. Éldegélek, Magyar TZ, elhatározások, közelgõ Francia TZ meg ilyenek...
Remélem lesz lassan valami esemény mert kezd untatni hogy egész délután gondolkodom mindenféle dolgokon. Már csak azért is mert a túl sok gondolkodás köztudottan meg fog ártani elöbb vagy utóbb.

Ma egyébként rájöttem hogy nem láttam még egyben, úgy normálisan sosem az Oroszlánkirályt. Talán nem normális hogy mindez 15 és nem 5 évesen jut az eszembe, de valamikor pótolni kell. Sajnos abban az idõben mikor az ilyeneket nézni kellett volna, éppen lázadtam minden ellen ami gyerekes. Ezért nem olvastam népmeséket, nem láttam a pocahontast és utáltam barbiezni. Többek között. Barbie fóbiám egyébként azóta is kisért, tehát ezt a mai napig nem nõttem ki. Mindazonáltal megállapítható hogy akkortájt is már a hangulataim irányítottak, mert hogy Barbie fóbiám ellenére, rendelkeztem Barbienak látszó tárgyakkal. Ezeket idõnként elõszeretettel elõvettem és fésülgettem. Különösen morbid jelenet lehetett, mert az egyiknek leszakítottam a fejét s mikor a haját fésültem az egyszerûség kedvéért leszedtem a nyakáról.
Hiába, a fõ jellemvonások kiskorban is megmutatkoznak.

S most hogy egy teljes bejegyzést megtöltöttem hülyeségekkel, megpróbálok belinkelni nektek egy videót. Hogy valami értelmes is legyen.