Nem tudtam még eldönteni, hogy értékelem a csütörtök estét. Valahol azt érzem hogy ki vagyok játszva és félre vagyok értve, valahol elgondolkodtatott, lómennyi lehet az igazságalapja... ha pedig azt vesszük, nagyon jól éreztem magam.
Csak kicsit ol,yan mintha most lenne körülöttem egy buborék. Nincs rosszkedvem, nem vagyok szomorú de valahogy nem ebben a világban és nem úgy és nem arra figyelek amire szoktam. Csak ülök és néha bambán mosolygok, vagy rázom a fejem és joggal gondolhatja bárki társaságban- vagy anélkül hogy nem vagyok normális, mert hát mégis ki csinál ilyet?
Persze amúgy mondtam azt is hogy akkor majd megváltozik és igen, biztosan mert ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, bárcsak, de attól félek hogy valami olyan miatt változik ami nem elég nagy volumenű hogy később majd beletörődjek a dolgokba. Mintha azt mondtam volha hogy kiscica és most egy párduc vicsorogna rám, bár ez talán már megint túl sok a színpadias eszközökből. Nyilván azt már mondanom sem kell hogy amíg nem mondtuk hogy majd más lesz meg az utóbbi ídőben így meg úgy meg amúgy, addig fel se tűnt. Mert valahogy természetes volt hogy beszélünk, mindennap, vagy többször egy nap, de nem kell ebből nagy ügyet csinálni, pillanatnyilag som mindent meg tudunk beszélni, naés? Lehet hogy egy hónap múlva némán ülnénk egymással szemben, ha meg nem, hát minek túlbeszélni a dolgokat? Majd lesz ahogy lesz. De ez még csak egy napja volt és már érzem hogy változott mert mérlegelek, ráírok -e, hátha majd azt gondolja hogy én most rózsaszínben meg minden, közben én tudom hogy nem. Mert mit is jelent? Semmit. Annyian vannak még. Talán csak az a különbség hogy egy kicsit jobban ismerem de ettől még nem akarok gyűrűt vagy kezet, meg semmit. Ezért nem kell kimondani mert ilyen zavaros és fura lesz mert azt hisszük jelent valamit az is ami nem és utána már egy sima sziának is jelentése van. És ha meg akarok ölelni valakit és ő van ott, hát akkor mivan, de így már nem mivan hanem összehúzom a kabátom és fázom tovább nehogy összetévesszük valamivel ami nincs is.
Szóval így. És bánom.
