Beeing Bóbited

Azt meg értem hogy dicső dolog korán kelni hogy az imigyen felszabadult időmet a társadalomelmélet fantasztikus tudományára áldozzam, de amikor 2 órával ébredés után se tudok felfogni a tankönyv egy kurva mondatát se, akkor bizony azt mondom, kurvák vére folyhatn patakokban nyugodtan. Mert tudjuk ugyebár hogy ezt az időt alvásra is fordíthatnám. Persze akkor sokkal több lelkiismeretfurdalással kellene szembenéznem mint így, de hát ismerem már magam, kihanemén alapon megbírkóznék vele. Mert azt már megtanultam hogy ha más képes rá, én is alapon valahogy össze fogom hozni, legalábbis ezt diktálja a józan ész, vagy ezt táplálta belém valaki. De bennem pislákol a kishitűség ami azt üvölti, nem sikerülhet de ha ez nem lenne elég ráadásul még csak nem is érdekel. Mert ha most nem lesz meg, hát a 18-ai társpol vizsgámra rá egy napra majd egész biztosan sikerül.

Azt nem is említem már meg, hány dolog van ami elvonja a figyelmemet meg hogy mennyire utálok gépen olvasni könyvet, plánehát tankönyvet mert akárhogy próbálom nem fog a ceruza a monitorra, ami körülményessé teszi majd a későbbi ismeretanyag-frissítést. S ahogy ezt így végiggondolom rájövök hogy akár be is mehetnék a könyvtárba, ott a többi tudást is magamévá tenni és megpróbálni nem hallgatni arra a hangocskára ami azt mondja, minek mert ilyen tempóban az itthon fellelhetővel se végzek csak majd akkor amikor nem is lesz már társadalom s ebből könnyen kitalálható, ember sem.

Azt kell hinnem, reggel a két bal lábam versengve ért földet.