Beeing Bóbited

Ha egy autóban ülnék, azt hiszem  azt mondanám, félúton vagyok az utálok-mindenkit-igen-még-téged-is sugárút és az életem-sokkal-jobban-alakul-mint-valaha-reméltem körút között. Persze ha most autóban elnnék, akkor nem teleportálgatnák a kettő között. Mert hogy a félút valójában azt jelenti hogy másodpercek alatt képes vagyok az egyikből a másikba eljutni, azonban a kettő közt némi bermuda háromszöget vélek felfedezni, ugyanis nem tudok oda belépni.

Továbbra is sokszor nem értem mi történik, pedig foggal-körömmel ragaszkodom hozzá hogy ezt azért minden esetre én irányítsam. Sajnos már rájöttem hogy azt amit nem értek igazából úgysem tudom irányítani, de így jár aki kényszeres. Maradnak a pótmegoldások és annak a lehetősége hogy akad bőven akit elküldjek a búspicsába. Akad még egy pár ember aki faképnél hagyhat és igen lesz még aki után futhatok. Azok meg akiket én teremtek, vagy szarok le, ugyan kit érdekelnek? Az ő fájdalmuk nem létezik, csak és kizárólag az enyém. Igen, önzés a köbön. De ez persze mind nem igaz.

Csak rossz tudni hogy az, akiről azt hittem hogy tényleg és igazán, az ilyesmit mond a hátam mögött, pedig nem értek vele egyet. Érte vagyok és vele. Folyton. Úgy igyekszem hogy beleszakadok. De persze ezt nem látja. Homályos mostanában az emberek szeme. Talán ezért nem akarom é is ezt. Hátha én is belehülyülök és nem látom majd hogy ki és mikor és mit tett értem, csak az az egy. Pedig ez hazugság. Nem léphet mindenki helyébe. Hiszen úgyis lesz másik. De azokból akik már itt vannak, nem lesz. Akkor meg mi a fenének próbálkozni? Nagy-nagy álszentség az egész.
Nem hiányzik és rohadtul nem is akarom hogy valaha hiányozzon. Legyen csak megfelelő távolságban. Elég nekem néha a szemben lévő helyesszőke fenekét stírölni.
Vénlány maradok. Remélem.

Összevissza beszélek. De a többsége igaz.

Egyébként tudjátok mi az izgi? Akkor, amikor azt érzem hogy a mellettem ülőtől is fényévekre vagyok, akkor ugrik elém a baba, és mondja hogy minden rendben lesz. Tudom hogy telepatikus képességei vannak és mindig tudja, mi az a pont aminél távolabbra nem kerülhet tőlem, hogy mikor kell felhívnia vagy két jó szót szólnia  de azért ez már mégis csak több a soknál...