Azt hittem ma korán felkelek hogy minél hamarabb leérjek Királyrétre és velük legyek, de nem keltem fel korán, a pihe-puha ágyikó sokkal jobb üzletnek tűnt, ráadásul most még csak nem is veszítettem vele semmit. Aztán meg mikor felkeltem, arra gondoltam hogy akkor majd megszaporázom a lépteim és lemegyek hozzájuk a 11 órással de nem mentem mert inkább reggeliztem. Később azt hittem hogy majd a 13 órással de azzal se fogok mert akkor már készülnöm kéne. Sokkal inkább megnézek egy filmet és megyek a 3 órással.
Csak azt nem tudom, ezt minek hívják. Lustaságnak, vagy undornak.
Mert való igaz, nincs kedvem a próbájukat nézni. Tiszta szívemből és minden porcikámból gyűlölöm azt a darabot. Persze ha lenne egy kis eszem tudnám hogy kis barátaim igen szép százalékban szintén utálják azt a darabot és ráadásként nincs is benne semmi dolguk tehát kvázi ugyanazt csinálhatnám mint ők. Mindegy, majd ha nagy leszek és megtanulok gondolkodni, hamarabb rájövök ezekre.
Ja egyébként ha most nekiállnék sietni, még mindig elérném a 13 órást. De nem sietek. Nem akarom. Ott az egész éjszaka. Nem elég? (nem)
Pedig szép vagy és okos, mi is kellene még....
2010.03.14. 11:53 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr456309743
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
