Beeing Bóbited

Szeretem ha azoknak a dolgoknak, amikbe belefogok egyszer a végére is érek. Máskülönben Sziszifusznak érzem magam és azonnal belekezdek egy hisztirohamba. Most azért egy icipicit elégedett vagyok magammal.

By the way, holnap ELTE-PPK nyílt nap. Remélem nem tudok meg semmit. Ez amúgy eléggé esélyes. Amit akartam már úgyis tudom. Amit meg nem azt meg kérdezzétek 5 év múlva. Vagy hat. Azért némileg szomorú hogy nincs megállás, még öt évre önként beülök valahova.
Kicsit olyan mintha a börtönből szabadulván nem tudnál mit kezdeni a szabad élettel, ezért csak némi hozzászoktatás után engedhetnek csak ki, különben félő hogy ön- és közveszélyes leszel.
Azt meg hogy mikor fejezem be az iskola-börtön párhuzam folyamatos szajkózását, ne kérdezzétek. Mert bár tudom hogy csak részigazság, olyan jól esik. Ezért, meg mert így hihetetem hogy utána majd minden szép lesz.
Rögtön ez jutott eszembe:
"Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,
nem fütyörésznék most az utcán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam. "
Annak ellenére is eszembe jut ez hogy nemrég a kedvenc Szabó Lőrincz versemet egy perc alatt amolyan "ez is van de bárki írhatott vonla ilyet" alapon elintéztük egy órán. Sebaj.