Beeing Bóbited

Munka után hazaindulva épp hula-táncot lejtettem a liftben amikor kinyílt az ajtó és egy 8 éves forma kisfiú nézett rám, minden megvetését belesűrítve abba az egy pillantásba amit csak életkoránál fogva érezhetett.
Azthiszem semmit se javított a helyzetemen hogy pillanatnyi döbbenet után kitört belőlem a röhögés és félig futva, félig ugrálva távoztam a kapun.
Joggal kérdezhetné bárki hogy ezen két tevékenységre mi vitt rá, avagy ilyenkor mi játszódik le a fejemben, de sajnos semmi amiről nektek tudomást kéne vennetek. Hacsak a cintányért csapkodó majmot nem számítjuk.

Mindezek után betértem a Pannonba hogy megérdeklődjem, az a telefon amit most kinéztem, létezik -e. No és hát az a kék szempár ami ott szembekacsintott, hát az mindenért kárpótolt. Villámgyorsan közölte is velem hogy nehogy motorolát vegyek, az egy rossz készülék, legyen ez a Samsung (már úgyis átálltam agyban szóval nem kellett meggyőznie). Édesanyámnak is elmeséltem hogy az egy rossz készülék, ő mondjuk azt reagálta hogy a bátyám is ezt mondta, neki miért nem hittem. Hát elmondom. Mert a bátyám nem szőke, nem kék szemű és nem mosolyog úgy. Meg hát ő amúgy is a bátyám, vele néha csak azért se értek egyet hogy ne legyen igaza. Csak hogy meglegyen a családi béka.