Nem vita képpen (de) de ha úgy fognám fel a dolgokat hogy az alagút fáradtságos kiásása egy újabb börtönbe juttat csak el, ami ugyan nagyobb mint az előző, ám ebből kifolyólag szövevényesebb és trükkösebb is, akkor valószínűleg most azonnal belenyalnék a konnektorba.
Úgyhogy egyesek óriási bánatára, de az én annál nagyobb örömömre maradok továbbra is az odakinnt szép a világ, zöld a fű és kék az ég és még a házmester is kedves típusú hozzáállásomnál.
Csók a családnak
Nearly kill me...
2009.10.13. 15:33 Eltévedt Kacsa
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr616309806
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
I. 2009.10.13. 16:08:33
Eszembe sem jutott, hogy megszabadítsalak a jövőbe vetetett bizalmadtól. Azonban az öregecske és kiégett - nem mellesleg egyre cinikusabb - lelkemben lecsapta a biztosítékot a fiatalosan optimista hozzáállás.
Bara 2009.10.13. 17:12:16
Nem igazán vagy öreg se kiégett. Ha mégis úgy érzed, talán nem is az életben van a hiba. De biztos csak gyermeki naivitásom miatt gondolom ezt.:)
