Vajon miért hiszi azt szülőanyám hogy ha csokiért nyavalygok és répát kapok az nekem úgy jó?
Mert persze jó, szeretem és nyami nyami. El is foglal nagyjából 10 percre amíg megeszem. Aztán meg minden kezdődik elölről.

Szacharinnak boldog névnapot,
Cartmannek meg hasonlókat szüli-ben.

Amúgy voltunk ünnepelni. Rég volt már ilyen buli, jó volt, kellett nagyon. Csak ez a leszarom vagy nem szarom le kérdés megoldódhatna már. Vagy csak ne problémázzak meg görcsöljek fölöslegesen.
Esetleg néha picit a "kis" büszkeségemet is félretehetném. Talán hasznos lenne.

Egyébként remélem mindenki egyetért velem abban hogy vannak olyan helyzetek amik teljesen egyértelművé teszik hogy két ember között beszélgetés folyik, méghozzá igencsak privát módon. Az ember egyszerűen tudja hogy mik azok a helyzetek amikor két barát beszélget és nem az időjárásról.
Ilyenkor nem kimondottan kedves dolog odamenni és feldúlni az "idillt" ami amúgy is csak kb még egy percig tartott volna, de milyen jó lett volna.
Igen, ezek a dolgok bosszantanak.
Akkor is, ha csak szokás szerint a bolhából gyártok elefánit.
De a barátaimból nem engedek. Akkorse. Sohasenem.

Tudom hogy nem világos. De nem is kell.

Haggyuk. Majd írok amikor több mint két óra alvás van mögöttem.