Néha eljön az a pont, amikor azt hiszem emberekről hogy innen nem lehet lefele. Aztán általában kiderül hogy de. Igenis mindig van hova lefele. Ilyenkor picit elgondolkodom hogy miért is vagyok ilyen naiv. Meg hogy hova ez a fene nagy bizalom.
Végül sose fejtem meg és újra, meg újra beleesem a hibába.
Most se lesz ez másképp.
Azt viszont szeretném leszögezni hogy a kedvenc felfogási, illetve túlélési módszerem igenis működik.
Ismét alkalmazom hát.
A felfogás neve: csakazértis-csakazértse.
Lényege:
1. Csakazértis megteszem amiről te azt hiszed hogy nem jó ha én azt hiszem hogy jó. Illetve csakazértis kitartok amellett ami a fejemben a 'jórol' mint fogalomról él.
2. Csakazértse hagyom hogy elhitesd hogy nem megy. Csakazértse fogom feladni.
Mindenki tegye, amit jónak lát. Meg amit nem szégyell megtenni.
Én is.
Te is.
Mi is.
Ti is.
Csók a családnak,
Sora
S a lemenő nap fényében...
2009.01.10. 17:28 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr826309882
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
