Vannak dolgok. Amik túl sokat adnak ahhoz hogy felhőtlenül élvezni tudd. Amikor hiába hagyod magad mögött a dolgokat, azok utánad jönnek. Van, amikor valami túl sok, de tolerálod.

Egy táborban az az érdekes hogy elviselsz 85 embert, kultúráltan együtt vagy velük, élvezed és van időd átgondolni dolgokat, főleg a tábor témájával kapcsolatban.Persze van, ami rosszul esik és úgy érzed, ez most lesokkolt. Meg van, hogy csalódsz bizonyos emberekben. De ezek mellett a tábornak egy olyan része meg bujni- és imádnivaló.  Mindenki. Picik, nagyok meg a közepesek is. Nem hagyom akkor sem hogy egy-két ember miatt negatívvá váljon.

Egy táborban az igazán jó az, amikor hazajössz, eltellik néhány nap és leülepszik benned a dolog. Elöször még nagyon hiányzik. Azok a reggeli kelések, hogy mindig ott van valaki, mindig belédbotlik, mindig üt, ver és szeret. Egyszerre persze mert különben nem pláne. De tábor után pár nappal már nem a pillanatok hiányoznak. Mert az egész egy nagy maszlag lesz, amiből kilóg pár, különösen kedves, vagy vicces vagy pont hogy rossz dolog. Ezeket tudod csak megragadni de egyébként. A maszlag az örök. Aminek a közepébe olvadtak a rossz dolgok és hazatérve csak a boldog vigyor marad az arcodon.

Amikor még a reggeli fekvőkre is vidáman emlékszem. Amit nem csak megcsináltattunk, de mi magunk is bevállaltunk. Amikor várom, hogy a hús mócsingos legyen és akarva, akaratlanul gyanakodva tekintek a reggeli felvágottra. Mert itthon is azt várom, amit ott, hogy visszapislogjon. Amikor az is hiányzik hogy se aludni, se pisilni, se fogat mosni, se öltözni nem tudok úgy, hogy valaki ne alkalmatlankodna a hatos szobában. Amikor ZZZZ árgus szemei sem zavarnának már. Amikor nem érdekel hogy reggel úgy ébredek a matrac miatt mint akit összevertek. Amikor hiányzik a kialvatlanság. De a legjobb mégis az, amikor az hiányzik hogy valaki odajöjjön és megöleljen. Ok nélkül. Hogy hintázhassak, csak mert ahhoz van kedvem és valaki lökjön meg. Hogy pillangóülésben ketten csússzunk a pumpán. Hogy ok nélkül vigyorogva sétáljak körbe a táborban. Hogy mindig legyen körülöttem valaki, akit szeretek, vagy nem szeretek az adott pillanatban nem hagy egyedül. Hogy mindig legyen kivel beszélgetni, vagy lelkizni. Hogy 11-kor arra készüljünk hogy felmenjünk a pályára szeánszozni. Hogy az egész táborban keressek valakit, akit mire megtalálok el is felejtem a mondanivalómat. Hogy békésen sétálgatva arconfröcsköljenek.
És még annyi minden más. Nos emlékezzünk kevésbé közérthetően a táborról:

vizinyúl; vizibirka; egyentáska; egyenvizipisztoly; totally spies; dopeman és a haverok; zsíroshajú; szarseggű; rá-dió; meg hát; 9.0 Béta; Elment a nyúl a bálba; hívj fel!; bass velünk; enyiért simán megéri; tudod mi a durva? ; medve-farkas-láncfűrész-Patrik az a durva ;kérdezd meg tőlem én vagyok -e Bem apó; rokizó láncfűrész; főtörzsnéni; popsiii; a 11 éves ariem petike; visítva röhögős; rettentően abszurd humor; kisujjszállás; plusszpizza; pumpa 2-en: alap; butánmosolygós figura; dökisták; Gyiökmentalista; Ubi-Zeller-Só; Miért van az, hogy a Yeti nincsen is, ha meg igen akkor meg miért nem szekrény? ; Anti bácsii! ; Táncolj Hajnalig;

És még annyi minden amit kihagytam.

Hát. Velencének is vége lett. Csók a Dökösöknek:

bara