Most hogy megettem egy akkora bödön salátát hogy ha fagyi lett volna, neveznék a következő fogyi show-ba, még mindig nem érzem magam jobban. Megeshetik hogy a nyúltáp nem termel endorfint (Viszont finom!) csak a csoki. Talán azzal kéne legközelebb a nagy zabálást végrehajtanom.
Amúgy fura, ha iskolába járok vagy dolgozom, minimum háromszor annyit eszem mint ha csak úgy lézengek. Ez azt jelenti hogy majd ha gazdag leszek, karcsú is.
Egyébként igen, dolgozom. Nem, nem jó.
Megyek inkább befejezem a Claire Kenneth könyvemet, már a második. Az a jó benne hogy mindig mindenki szerelmes valakibe akit lehetőleg csak egyszer látott vagy ha nem, hát elöször beleszeretett de ennek ellenére tapadnak rá a férfiak/nők. Persze mindenki vékony és magas, formás csipőjére vadítóan tapad a köpeny, még egy krumpliszsák is jól áll neki és ha nem ragyogóan fehér bőre, elbbűvölő mosolya, tengerkék szemei és vakítóan szőke haja van, akkor minden bizonnyal bögyös, alacsony, naiv mosollyal, bociszemekkel és a maga ártatlan szelídségével hódít. El is felejtettem mondani hogy mindenki okos és intelligens.
Na. Asszem ez sem egy önbizalomnövelő könyv. Legközelebb csúnya dagadt emberek sztoriját fogom olvasgatni, akik mellesleg buták is mint egy kő és még magánéletük sincs. Csak az meg nem izgi.
Csók a családnak,
Sora
Üllői úti fák
2008.07.02. 22:32 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr146309938
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
