A tegnapi színházról. Mielöbb meg kell írnom azt ott ami lennt található mielött ez az intenzív undor élmény megfakul.
Oké, nem túlzok, annyira rossz nem volt. Csak én még kicsi vagyok, naiv, balga és hülye elvárásaim vannak. Úgy mint pl. a Nemzeti Színházban játsszanak jó darabokat.
Vagy túl igényes vagyok vagy túl igénytelen vagy mittomén. De most hosszan fikázni szídni fogom, kéremszépen... Akit nem érdekel vagy melege van, ne olvassa meg ne vegye magára mert akkor nem neki kell öltözködni.
A lényeget persze kihagytam. B. Shaw - Warrenné Mestersége című darab. Nemzeti színház. Itt bővebben.

Főszereplő. Udvaros Dorottya. Nah már itt éreztem hogy egy kicsit szorul a hurok a torkom körül. Félreértés ne essék, nem tartom rossz szinésznek, meg hát milyen jogon itélném őt meg. Csak egyszerűen nem szeretem. (Nyilván, hogy az én hibám, mert Hegyi Barbarán kívül egy női szinészt sem kedvelek.) Vele egyébként nem voltak nagy gondjaim. legalábbis hát... Szóval elment. Most mondhatnám hogy jobbat vártam volna tőle és még csak nem is hazudnék, de annyira rosszul sem voltam tőle hogy tejóég mennyire rossz. Sőt, számomra úgy tünt hogy a végére egészen megjött a kedve a dologhoz és szinte már bele is élte magát.
Neki időnként a megszólalásaival voltak problémáim számomra kicsit túl nyafogósra és túl hisztisre vette a figurát. Nekem egy határozottabb nő jött volna természetesen. De rajta látszott a rutin, az átgondoltság, hogy tudja mit miért és mikor csinál. Nem mint egy üres báb számolja a másodperceket (erről később hosszasan). Igazság szerint meg kéne néznem még egyszer hogy róla igazán véleményt tudjak alkotni, mert túlságosan el voltam foglalva a másik hölgyeménnyel.
A négy férfiről aki játszott a darabban nem szeretnék most említést tenni mert szemét módon szídni jobban szeretek. De nekem tetszett amit csináltak. Természetes volt, megfontolt meg amúgy is. Szóval egyszerűen jó. Főleg Praed (Benedek Miklós) és Frank (Marton Róbert, róla megjegyezném hogy soha nem hallottam még, szánom bűnömet) nála inkább az volt a problémám hogy számomra túl ellentmondásos volt a figura, de talán ha elolvasnám magát a drámát is, jobban megérteném. Vagy felnőnék. Majd eldöntöm.

Akiről viszont szeretnék hosszasan értekezni az Vivie Warren, vagyis hát Sipos Vera - mint utóbb megtudtam, mert ha lelőnek se mondom meg még köelítőleg sem hogy ő ki - Gondoltam, orvosolnám a problémát, elvégre aki a Nemzetiben játszik, szar már nem lehet. Legalábbis valamit már mutatnia kellett. Rákerestem. Nem mondom hogy végignéztem mind a 92 oldalt amit kb lehozott a Google de az első 4-ben érdemleges információval nem lettem gazdagabb.
Így saját benyomásból kell táplálkoznom.
Szóval, fura. Elöször, ami feltünt hogy egy picit eröltetett. Ezen még könnyedén túlsiklottam volna, nem vagyok egy szőrszálhasogató fajta (kac). Később feltünt hogy amikor egy helyben áll, a tartása kb mint a pisai ferdetoronyé. Ami azt jelenti hogy a sarka és az orra között körülbelül fél méter különség volt. Mármint a feje kb fél méterrel előrébb ért véget mint ahol a cipője orra kezdődött. Valójában, azt vártam hogy mikor esik orra és mikor győz végre a gravitáció. De még ezt is elfogadtam.
Mert közben a figura még hiteles volt. Aztán amikor elöször felidegesedett és replikázni kezdett az "anyjával" nah hát ott voltam a méylponton. Nehéz leírni hogy is tette mindezt. A lényeg tulajdonképpen az volt hogy minden szónak az ELső SZÓtagját NAgyon MEGnyomta És EZ ENgem NAgyon IDegesített. Hát sebaj, van ilyen. Az elején mgé nem volt olyan fülsértő. Később apróbb beszédhibák, lenyelt félszavak is előfordultak, hát ezen is túljutottam. Valójában ami nagyon zavart benne az az volt hogy a számomra zavaró hangsúlyozási hibák ellenére szépen játszott. Mármint hát bár számomra túl sok volt, még hiteles tudott maradni a szememben. Csak ami már tényleg halálos volt. Hogy mikor nem beszélt, akkor cska úgy állt. Mint akit kikapcsoltak. Semmi mozgás, semmi változás. Többé-kevésbé végig az az érzésem volt hogy a darab közben az otthoni paprikás krumpli foglalkoztatja, meg hogy vajon kiengedte -e a macskát a szobából. Nagyjából ennyi reakciója volt a dolgokra. Időnként észrevettem a törekvés apró szikráját, ilyenkor gyorsan visszafolytotta. Az öt perce egy helyben toporgó jelenetet, mintha odébb akarta volna vinni, megmozdulni, gesztust tenni, de végül a dolog megállt a gondolat szintjén. (HA egyáltalán feltételezhetem hogy gondolat azért volt. Talán már ez is botorság. ) Szóval ezek a dolgok elszunnyadtak ahogy  ajól nevelt vulkánok is ezt teszik és a hölgy visszamászott a paprikás krumpliba. Később aztán, mikor megmozdult, tett néhány lépést (ki tudja talán el kellett volna hinnem hogy ezt a felindultság szülte ezt a mozgást) azok a változások is nekem olyan "oddébmegyekmertarendezőaztmondtaittkell" alapon történtek.
Szóval, há jó dráma, jó szinészek. (még az imént hosszasan szidalmazott Sipos Vera is úgy lett nekem elkönyvelve) Rossz rendezés. Leginkább azt tudnám, vagy akarnám hibáztatni. Én ott éreztem ugyanis hibákat. Főleg az első felvonásban ami legalább kétszer olyan hosszú volt mint amit a történés megengedett volna, vagy fele annyi mozgást, érdekességet és játékot tartalmazott mint amennyi elbírt volna ennyi semmit. Mert hogy az első felvonásban a szereplők bemutatásán kívül nem sok minden történt (az is egy helyben toporogva a jelenet végét várva, egy órán keresztül) hát az is biztos.

Persze én külön faj vagyok mert Valló Péternek (a rendező) arról is készséggel említést tennék, mennyire zavaró hogy a szín átrendezése közben hátul fény van, így tökéletesen látszik a díszletmunkások unott arca.
Bakik azonban mindig vannak, nem is tudom mit várok.
Tavaly, ugyancsak a Nemzetiben egy szerencsétlenül elhelyezett tükör miatt Stohl András fütykösével kerültünk köszönőviszonyba. Az persze egy elrontott percecske volt. Ez meg egy elrontott előadás.

A színvonal sosem stagnál.

Sajnálom igazán, mert nagyon vártam már hogy végre színház. Mostanság mindig csak kicsi színházokba járok, ilyen igazi, hivatásos szinészeket foglalkoztatóba nem. Vagy hogy fogalmazzak hogy szép legyen? Pinceszínház rulez.
Az legalább igényes. Többé-kevésbé.

Csók a családnak,
Sora

UI: Az est fénypontja. Láttam az Alföldit. Nah őt speciel Imádom:)