Sűrűn dörzsölöm a szememet. Vajon tényleg azt ovlastam az imént az origo-n hogy"fájdalmatlan módszer"? Vagy ezen csak én akadok fennt ennyire mert ez valami hihetetlenül nem magyar. Pedig valójában lehetséges hogy helyes nyelvtanilag, de hát könyörgöm! Fekete Pákó beszél így a favoritban mikor arról kérdezik, kibírja -e hogy mostmár élete végéig csak "egy didit" foghat. Bár tudom, most lebuktam hogy láttam. Szégyellem magam. Viszont elgondolkodtatót hogy én is újságírónak menjek mégiscsak. Eddig úgy gondoltam, úgyse lenne esélyem. Elvégre minden hülye újságíró akar lenni. Választottam hát egy reálisabb célt. Szinészet. (Igen, ez a kacagás helye. Jó hagyd abba) Mindegy. Most már legalább kiderült hogy minden hülye újságíró is lesz. Vagy legalábbis egy-kettőnek sikerül. Az a fő hogy mindenhol legyenek marhák.
Mellesleg isten veled tavasz. Üdvözöllek újra szürke, unalmas hétköznapok. Öröm veled élni köd. S külön repes a szívem az ilyenkor szokásos, a betonon elterülő szürke szmötyi miatt. Nem is tudom mi lenne velem ha kis hazánkban is szép, hófehér tél lenne... Bizonyára túl boldog lennék, az pedig nem járja. Különleges emberundorom tetézi hogy bár ügyesen kiszámoltam hogy is lesz a félévim, gyanítom hogy valamelyik kedves tanerő (hahh, mintha létezne ilyesmi) viccből beírt valami hihetetlen jegyet. Tippeim is akadnak hogy ki lesz az. Például a Hazug. Belőle ki is nézem.
