Kétpofára habzsolom az életet. A földrajz, a történelem és a francia könyvem egyszerre van elöttem. Váltogatva tanulom. Miért van az az érzésem hogy bár az egész estémet azzal töltöm hogy szenvedek a könyvek fölött és masszívan próbálok olyan dolgokat tömni csöpp agyamba, mint Jagelló-kor, ciklonok és anticiklonok, jövőidő, (amiknek egyébként semmi keresnivalójuk nincs abban amúgy is túlzsúfult helyben) az egész eredménye három jól kihegyezett karó lesz??
Kezdek egész komolyan kétségbe esni. Woááááááááá.
Ilyen hangokat hallatok nagy kétségbeesésemben.
Ma egyébként túlestünk ezen a Civitas versenyes dolgon. Kétlem hogy bármi eredménye lesz, olyan szempontból legalábbis biztos eredménytelen hogy továbbjussunk. Ellenben volt másfél órám, ami igencsak vicces volt.
Persze menet közben felmerült bennem a kérdés: Miért van az hogy a mi csapatunk az egyetlen aki hangosan röhög?
Sebaj, azért bizonyítottuk humorunkat. Amikor Sólyom László és egy másik illető között kellett hasonlóságokat írni(utólag kideürlt, ő tényleg az Alkotmánybíróság elnöke) akikről egy.egy kép volt a lapon, akkor harmadiknak beírtuk: mindkettőjükön öltöny van.
Hát, azt köszi.
Azon azért egy pillanatra elgondolkodtunk kit írjunk a 'felkészítő tanár' rublikába. Versenyben volt a 'senki' illetve az általam javasolt 'az élet'.
Sebaj, sebaj. Az akadályok nem tántorítanak vissza. Az élet napfényes oldalát nézem.
Előre Civisek!
Csók a családnak,
Sora
UI: Voltunk ma a krumplizóban, Fannával és Tomival. Mondhatom, remek volt. Máskor is mégmég!
