Beeing Bóbited

A hétvégében az a jó, hogy a tanárok és szülők és egyáltalán a felnőtt létformák szent meggyőződése szerint én kipihenem magam alatta. Heló világ! Most szólok hogy Nem!
Sacc per kábé hatezer dolgom van a két napra. Vagy számolhatod kettő és félre ha a péntek is ér. Szóval csak úgy közölném tisztelt olvasóimmal, hogy terjesszétek az igét! Senki se gondolja hogy a hétvége pihenésre van. Ez majdnem annyira elterjedt téveszme mint hogy a tanárok is emberek a francia egy szép nyelv.

Egyébként kedvenc évfolyamtársaim örömmel közölték hogy a zsepiben (mélyen tisztelt, szeretett és nagyratartott franciatanárom. Aki őket már tavaly is tanította) az a jó, hogy ő nem irat TZ-t, csak röpiket. Illetve feleltet. Azt elég gyakran, de nem baj, nincs TZ.
Hát akkor én most masszívan veregetem a seggentyűm a falnak. Mindenki örömére, idén már TZ is van. Még véletlenül se járjak jól! A végén még elszállnék itten a boldogságtól.

Amikor ma, vásárlás közben megjegyeztem hogy miért nincs még Adventi naptárunk, Anci elkezdett nevetni. Azt hitte, ilyesmivel lenne pofám viccelni...
Ami viszont betette a kaput:
Szerinte Nekem már nincs Mikulás. Túl nagy vagyok hozzá, meg különben is, minek az. Nincs Mikulás. Eddig volt, most már nincs.
Vérig vagyok sértve, felháborodtam, potyognak a könnyeim, a zokogást alig bírom visszatartani. Már nem kell sok és hisztérikus, toporzékolós rohamot kapok.
Merem remélni hogy legalább egy mikuláscsokit kapok. Vagy adventi naptárat. Azért ne vegyék már el tőlem gyermeki létem minden örömét és szépségét!

Csók a családnak,
Sora

UI: "Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad." Szerencsesüti... Neked bizony a kurvaanyád nyasgem.