Kezdek rájönni hogy az iskolában, vagy legalábbis a mi iskolánkban, az olyasmi hogy 'saját vélemény' nem nyom sokat a latban. sőt, mondhatni egészen felesleges. Ha pedig teljesen őszinte akarok lenni, még tovább megyek. Hátrány. Mert hiába hiszik ebben az iskolában, hogy ők (idézem) "a jövő értelmiségi nemzedékét nevelik". Ha az a bizonyos nemzedék nem gondolkodik, mert ezt szokja meg, akkor annyit ért mint halottnak a csók. Márpedig a jelek szerint nem az kap jó jegyet, (vagyis a későbbiekben esélyt a továbbtanulásra) elismerést, aki egyedül, magában gondolkodik és azt, amire jutott, az egyéni véleményét el is tudja mondani. Hanem az, aki lapít órán mint szar a fűben, otthon bemagolja amit leírtunk és a tanár, tudósemberke véleményét szajkózza tovább.
Talán a továbbiakban nekem is kevesebb hangsúlyt kéne fektetnem a saját gondolataimra, viszont többet az ész nélküli seggelésnek.
Anci szerint az életben sem mész semmire a véleményeddel.

Azért valljuk be, már maga a tény is megnyugtató. Agy nélkül is lehet élni. Ezek szerint tényleg. Viccen kívül.

Holnap hetedik órában pedig önkínzást vállaltam be. Mazochista énem előtört. Meglátjuk mi lesz. Talán élvezem is. Akkor lennék istenigazából mazochista.

Csók a családnak,
Sora