Beeing Bóbited

 Megvolt az évnyitó. Megint egy sorral közelebb az infóteremhez. Stílusosan írhatnám hogy közelebb az infóteremhez mint négy éve, de mégsem politizálok tehát tekintsük ezt semmisnek. Ismét meghallgattuk hogy mennyire jó a mi iskolánk. Volt egy apró, közérdekű közlemény, mely szerint vegyük meg az évkönyvet mert az jóóó. Én mindig megveszem. Bármikor megszorulhatok későbbi életem során. Akkor majd kinyitom, elöbb jót röhögök egykori önmagamon majd befűtök vele a jéghideg lakásba, így legalább karácsonykor melegem lesz nekem és a számtalan kóbormacskának aki velem lakik majd.
 Beteges jövőkép, de vicces. Egy macskám már van és gyűlnek a szar könyvek. Szóval építem az életemet.

 Most pedig megnyilatkozom az első napról amit mindig is feleslegesnek tartottam. Sokkal több értelme lenne ha leírnák az igazgatói beszédet (olvasva talán még értelmet is nyernek a mondatok, melyekből rendszerint ennyit fogok fel 'hablablabla elit báblábláblá hagyományok lálálá tanulás pararammprapamm magaviselet') illetve azt a pár tudnivalót amit holnapig abba a kiskapacitású izébe kell vésnem ami a koponyámba lakik, majd mindezt elküldenék e-mailben.
 Voilá! Leszámoltam a mazochizmussal, az untatással való öngyilkosságra sarkallásal és a feleslegesen kidobott idővel. Megváltottam a világot és büszke vagyok magamra!
 Osztályfőnöki órán mindenesetre mókás dolgok történtek. Bár helyesebb lenne osztályfőnök-helyettesi órának hívni, ugyanis urunk és parancsolónk éppen Erdélyben tartózkodik. Még él bennem a remény hogy megeszik a medvék. Persze kizárólag azért mert állatvédő vagyok és félő hogy szegény brummogó, mézevő, édes kis puha mici-maciknak nem jut elég táplálék a vadonban. Valamit valamiért ugyebár.
 Lényeg a lényeg hogy megerősítették bennem, nem ülhetek az ablakba mert elájulok és kiesek rajta. Ismét elmondták hogy nem terrorizálhatjuk a kicsiket, pedig minden évben izzó vassal készülünk, azt remélve elfelejtik említeni, imigyen engedélyezve nekünk ezt a barátságos beavatási szertartást. Rájöttem hogy nem-faktosnak lenni csupa móka és kacagás. Na meg hogy egy zsebkendő fog franciára tanítani, így már most látom ahogy könnyel megtellt szemeim elött elsuhan egy vonat rajta pedig a "francia nyelvvizsga 2010" felirat terpeszkedik. Egyelőre keresem a zsepim hogy méltó módon búcsúztassam el.
 A kérdésre pedig hogy, 'mi szeretnél lenni ha nagy leszel?', majdnem azt válaszoltam hogy besoroló. Erre még a Simpson-mozi elötti percekben jöttem rá. Tudjátok, az az ember aki ül, megnéz egy filmet és eldönti hogy 12, 16 vagy 18-as karikát dobjanak be elé a képernyőre. Kiváncsi lennék, tartanak -e felvételt...

Csók a családnak,
Sora