Említettem már az amőba-lét csodálatos előnyiet? Mert én úgy emlékszem, igen. Ez esetben nem fejteném ki újra, mennyire szép és tiszta lehet gondolkodás nélkül élni... Fel nem foghatom miért nem születhettem zúzmónak, mohának, papucsállatkának vagy mondjuk halnak. De nem részletezem megint, nehogy megunjatok. Hiába, mindenkinek vannak vesszőparipái...

Tegnap. Beszélgettünk Bobról, akit biciklizik és ovis, mindezt a ZP-ben. Illetve Józsiról, aki nádast csinált a Balatonszemesi üdülőböl, de most ott volt és Bobbal kártyázott. Ha te nem látod őket, korlátolt vagy. Szó volt a látomásokról, a jövőjóslásokról. Megbeszéltük, miért nem jó a világos, mennyivel jobb a szürkület, mert akkor már áltathatod magad abban a hitben, hogy nemsokára sötét lesz és kezdődik az éééjszaka. Láttunk hajót, meg letört mosdót, meg sokminden újat. Megtanultam meghajolni, fényképeztünk, sokatsokat. Majd hazatértünk.
Köszönöm, Róólandok!

Ma pedig végre-valahára betoltam a hátsómat a Boltba mármint A BOLTBA. Ahol dolgoztam). Körbenézés okán. Örült nekem egy csomó-csomó emberke. Jól esett. Beszélgettem velük, picit szórakoztunk, nevetgéltünk majd elmentem a Zuglói tankönyvcentrumba hogy helyrehozzam más tévedését. Mindeközben eleredt az eső, én pedig nevetve konstatálta hogy szandálban vagyok. Nem baj. Megtaláltam, megbeszéltem, lezsíroztam. Ügyes vagyok. Meglapogatom a saját vállamat.

Csók a családnak,
Sora

UI: Ma House, végre-újre
UI2: Álmos vagyoooook