Beeing Bóbited

Amikor kisebb voltam, azt hittem hogy minden magától megoldódik. Valahogy úgy, ahogy a könyvekben. Varázsütés, csettintés, szemlehunyás. A technika lényegében mindegy. Az eredmény biszont korántsem. Mindenféle erőfeszítés nélküli boldogságár. Talán azért lehet a jelenlegi döntésképtelenségem mert túl sokáig ringattam magamat ebben a szép tévhitben. Még mostanság hogy egy picivel nagyobb lettem (no nem a magasságbeli szárnyalásaimra gondolok, hisz nyilvánvaló hogy évek óta nem növök) még mindig hiszi egy picike részem hogy nincs szükség döntésekre, mert emgoldódik magától, eldől, vagy eldönti helyettem más. Ez utóbbi lehetőség ha valóra vál, akkor egyébként hisztizek és toporzékolok és "csakazértsem" alapon másik variációt választok. Mert ovodásnak lenni jó.
Lényeg a lényeg, a nyár egy része már eldölt tehát. Megyek vasárnap Balatonszemesre. Majd negyedikén valamikor késő este hazahoz kocsival a Detti és ötödikén már repülök is pécsre. Ugyan még vannak kétségeim, mert hónapok óta a kutyához se szólok angolul, hát akkor vajon mennyire leszek kommunikatív? De azért bízom a beszélőkémben, meg majd próbálom frissítgetni a nyelvtudásomat, írogatni, olvasgatni ilyesmi. Másik probléma hogy Ildi kijelentette hogy lehet hogy mégsem jön. Ez esetben igencsak szomorú lennék, bár nem féltem magam túlzottan, majd csak feltalálom magamat valahogy.

Remélem eszembe fog jutni egy búcsú-bejegyzés írása, ugyanis vasárnaptól két hétig nem fogok tudni írni. Bár, ki tudja, lehet hogy Pécsen majd igen:)

Igazából, ne áruljátok el egy Szerpentinesnek se (höhö, biztos akad aki olvassa) de baromira semmi kedvem nincs jelenleg elmenni táborba. Nem fűzök hozzá túl nagy reményeket, bár Pécshez sem, sőt Velencéhez se fűztem mégis jól alakultak a dolgok. Mostanság menthetetlenül pesszimista lettem. Ez persze részben tudatos. Már egy ideje rájöttem hogy ha mindig rosszat várok, akkor jobban járok. Bár egy picit kedvetlenebb leszek a dolgok elött, viszont a rossznál rosszabb ritkán jön, tehát mindig csalódok. Pozitívan csalódni pedig giazán kellemes élmény. Szóval maradok én.

Csók a családnak,
Sora

UI: Az elmúlt három napban azért nem írtam mert Fancsurkánál voltam, mindenki nagy örömére. Vettünk csirkét;)