Beeing Bóbited

Az embert mindig a meglepetések és új felfedezések éltetik. Meg az, hogyha felidegelik valamivel. Persze elképzelhető hogy csak az én életem van tele frusztrációval és érzelmi kilengésekkel. Az is meglehet hogy még pár év és egy idegszanatóiumban végzem, szájam szélén habzó nyál csordogál majd, aszott, csontos kezeim az ágyhoz kötve, szemeimben elemi ösztönnel csillan az ölési vágy, nyakamon megfeszülnek az inak, majd szépen lassan meghalok. Nem lesz ugyanis ember aki hajlandó lesz bejönni és ennivalót rakni elém. S ha mégis, leláncolt kezeim miatt olyan lesz csupán mint a Winettou-ban amikor emberünket beássák a patakba, de úgy, hogy a fejét egy karóhoz kötik egy centire a víztől. Tehát akárhogy ügyeskedik, nem éri el a vizet.
Morbid lehet egy patakban szomjan halni. Ha az elmebeteges dolog nem jön be, megkérek valakit hogy ugyan, ásson már be a patakba, hagy haljak már szomjan.
Lehetséges hogy beteges a fantáziám?

Voltam ma vizsgázni. Imáim sajno nem hallgattattak meg, nem sikerült a hetes tételt húzni. Ehelyett kihúztam a travelt. Egészen folyékonyan beszéltem neki, meg minden. Az okozott mindössze némi fennekadást amikor pillanatnyi áramszüneteimben nem jutottam eszembe olyan szavak mint szervezni, meg tábor. Igen, ilyenkor jött a kínos mosolygás és pillogás. Próbáltam leplezni a tényt hogy egy szót sem tanultam valójában. Azt hiszem egészen tűrhetően sikerült. Négyesre tippelnék. Ezzel persze rontom az eddigi vizsga átlagom, ugyanis mindössze kétszer volt eddig négyesem vizsgán (egy angolból, egy matekból) és valójában egyik sem volt egészen igazságos, de ez már más kérdés. Én meg az igazságérzetem külön fejezetben tárgyalandó.
Délután Meszterrel voltunk uszikálni. Egészen jó volt. Én úsztam is:) Édesanyám csak annyit fűzött a dologhoz, mikor úszás után belátogattam hozzá a munkahelyére, hogy elhozzam a magyar tételeket amiket kinyomtatott nekem, azzal a feltett szándékkal hogy én délután majd jól tanulni fogok. Szóval mindössze ennyit reagált: "Megint fekete vagy. Nem kellett volna kimenni a napra". Az a jó hogy pont tőle örököltem.
Abban viszont (sajnos vagy nem sajnos) igaza van, hogy ilyenkor igen nehezen tudom csak letagadni hogy félvér vagyok. Beugratós mondat. Mert nem vagyok félvér. Bár ha azt vesszük. Félig férfi, félig nő. Most jönne az a mondás hogy "Egyik szülőm férfi, másik meg nő. Csoda hogy meg vagyok zavarodva?" De ezt most vegyük nem-leírtnak a közhelylexikont ugyanis elraktam a nappaliban az utolsó polcra.

Szép dolog hogy egy hosszú bejegyzést hoztam össze, tulajdonképpen a semmiről. Ilyen erővel írhatnék a délután 7-9-ig terjedő részéről is valami hasonlóan izgalmasat. A probléma csak ott van, hogy nem emlékszem a dologra. Gyanítom, elaludtam.

Csók a családnak,
Sora

UI: Mindenki fogadhat, mennyit fogok holnap tanulni a szerdai vizsgámra? Elvileg szét tanulom az agyam. Gyakorlatilag... Majd eldől. De kezdem baromira nagyon utálni a vizsgákat.