Lehet hogy jelent valamit a tény, hogy a mai napon egy, azaz összesen egy darab ember érdeklődött afelől hogy változott -e valamit a kedélyállapotom tegnap óta. Neki köszönöm. Bár ilyenkor azért mindig megdöbbenek. Vannak olyan emberek, akikkel olyan kapcsolatban vagyok, az én megitélésem szerint, akiknek azért illene emgkérdezni hogy felkötöttem -e már magam. Persze, az is probléma lenne, vagyis az is, ha valkai csak azért kérdez meg, mert az így illik. Nem. Csak jó lenne ha egynél több embert érdekelne. Tudom, az én telhetetlen mindenemet.
A házunkban lévő kiscicák közül az egyik béna. A két hátsó lába nem igazán működik, csak úgy vonszolja maga után. Meg a farka is fura. Tömzsi, és picike. Szegény, egészenmegsajnátlam, úgy közlekedik mint egy fóka. Ha nem jön rendbe, biztos hogy meghal. Az élet kegyetlen.
Nem tanultam semmit. Mint mostanság szoktam volt. Azthiszem ez az idei év lesz a végső katasztrófa, jövőre elkezdem összeszedni magam, mert sajnos a 11-es jegyek már nem mindegyek, szóval addigra visszazárkózom. Vagy mi. Szép tervek. Év elején is úgy indultam hogy fogok tanulni. Persze tanulok is, csak nem mindenből. Igazából leszarom.
Jah és van nyári melóm. Részben juhé, lesz pénz, tábor, buli, és ráadásul Libussal. Részben meg...kb napi nyolc óra, árukipakolászgatás. Ami pontosan azt jelenti... Hogy el tudok menni este bulizni, ha délutános vagyok. De mikor találkozom Szivemmel? Majd Augusztusban... Naná^^ Még csak az kéne. Miért nem lehet valami egyszerű?Azt kell mondjam, baszki.
Csók a családnak,
Sora
