Ma pl. találkoztam imádottjaimmal,az ellenőrökkel. Egyébként, csak hogy fényezzem magam, Én Mindig megveszem azt a rohadt bérletet, minden egyes hónapban. Mert kedves vagyok és lusta bliccelni. No de az emberrel időnként megesik hogy otthonhagyja a kis pénztárcáját. Én balga pedig az összes iratomat abban tárolom. No, de csak hogy újra elővegyem kedvenc témámat. Ilyen esetekben Murphy Mindig lesújt rám. Most is ott figyeltek UPK-nál legkedvesebb barátaim, az ellenőrök. Naná, hogy Lucmuc még el tudott surranni mellettük(akinél egyébként volt bérlet) én azonban ott ragadtam. Elővettem a Bambi tekintetet és próbáltam őket meggyőzni hogy én bizony valóban otthonhagytam a bérletet. Beszélgetőtársam rögtön odahívta a kispajtását hogy ugyanmár, segítsen neki. Értelmiségi emberünk(valami undorító, ocsmány 50ft-os nyakkendővel a nyakán) azzal kezdte hogy olyan hévvel üdvözölt, hogy azzal a lendülettel le is köpött majdnem. Nem szóltam semmit. elkezdett velem szívózni hogy biztos van nálam valami igazolvány, mert ő nem hiszi el hogy mindenemet egyben tartom. Mondtam, hogy sajnos sose tanulok a hibámból, de Tényleg otthonhagytam. A kis csalafinta következő mondata:
Ő: És a kisasszony hány éves?
É: Tizenöt - vágtam rá kapásból. Kis megelepett fej, majd jött a frappáns válasz
Ő: No és mikor született? - komolyan azt hiszi hogy 2007-ből nem tudok kivonni, 15-öt?
É: kilencvenegy tizenkettő tizenhat - micsoda logika, valóban akkor születtem
Ő: És mindig ez a duma hogy otthonhagyta? - háhá...gondoltam tőrbe akar csalni
É: Neeeem, valóban otthonhagytam és nincs nálam igazolvány
Ő: No, de ellenőrző biztosan
É: Sajnos, nincs
Ő: No, nyissa csak ki a táskáját, biztos találunk benne valamit - az én részemről: szemforgatás, szemöldökfelvonás, meg akartam kimélni egy körtől, hátha belátja hogy igazam van...
É: Sajnos ezt nem tehetem... - mert ugyebár ehhez neki semmi joga nincsen. Tudom én, tájékozott vagyok ám. Már csak azért is mert elit gimibe járok. Erre, pajtikám odafordult a másikhoz és hangosan beszélgetni kezdtek a IV. kerületi rendőörsről
Ő: Nagyon hamar ideérnek ám
É: Ó, hát köszönöm, miattam ne fáradjanak. Viszlát, szép napot - és ezzel az erővel fogtam magam és röhögve kivonultam a metró területéről. Szegényeket néha sjanálom mert tényleg baromi sokan bliccelnek, csak hát én nem. Így feljogosítva éreztem magamat a bunkóságra. Pláne hogy ilyen lekezelően beszéltek velem... Rohadékok... Mindegy. Azért vicces volt. Én meg büszke, merthogy ilyenre még sose volt bátorságom. inkább bediktáltam egy kamu címet. De most... Én nyertem:)
Mostanság azért nem írok egyébként mert az életem unalmas, vagyis nem annyira, csak a köz számára érdekes történetek nincsenek. Nem mintha ez, olyan lenne. De azért megosztottam. Szóval jelenleg a túlélésre játszom (Akárcsak az SZ-reálból:D) és igyekszem kibírni szombatig.
Csók a családnak:
Sora
