Az a jó hogy nem vagyok ellentmondásos. Mert egyszerre szeretném hogy az emberek megkérdezzék hogy ugyanmár hogy is vagyok... Esetleg telefonon... Esetleg emesenen. S mindezen társaság és figyeleméhség mellett, legszivesebben felrugnék mindenkit aki azt a kérdést teszi fel hogy "hogy vagy?". Sablonos... Vagy az a baj hogy megkérdezik de válasz már annyira nem tüzeli fel őket?
Most próbáljon meg akárki kezelni^^

Blogom egyébként halálos mélyrepülésben van. A napi látogatottsága valahol 4 fő körül van. Szomorú, de legalább igazolja az üldözési mániámat. Lehet hogy pszihológushoz kéne fordulnom az állandó kedélyváltozásokkal. Pár napja még menthetetlenül boldog voltam. Most leginkább reményvesztett. Messze még a jövő hétvége és addig még jó pár dolgozat vár rám... Meg egyéb kellemetlenségek. Rég szerettem volna ennyire nagyon előretekerni az időt. Talán inkább befogom, az lesz a megoldás.

Csók a családnak,
Sora

UI: Alextől kaptam egy jó kis sírós számot. Szöveg sehol, ellenben jó kis hegedű meg nemtudom mi. Kicsit melankólikus.