Beeing Bóbited

Jó kis feladatot adtam magamnak. Dióhéjban két eseményteli napról. Hát nekikezdek, aki nem bírja idegekkel a hosszú és viccesnek készülő leíró meg történetmesélő izéket az most hagyja abban mert a későbbiekben semmiért nem vállalok felelőséget.
Az eredeti terv úgy szólt hogy pénteken öt órára megyek be. ehhez képest a második után elementem. A szemem ugyanis úgy döntött hogy megállíthatatlanul foylni fog és megőrjít azzal, hogy olyna érzést kelt, mintha belement volna valami. Kis cseles. Tudom ám hogy nem volt benne semmi. Ezt mondta a szemésznéni is. Azért kaptam szemcseppet. Ez persze külön élmény volt, ugyanis sehol nem kapható. Vagy ha mégis, hát hatkor menjek érte vissza. Jól felszerelt magyar gyógyszertárak... Egyébként a végén győzedelmeskedtem. Persze mire hozzájutottam ahhoz a pár mililiter csodához amire reggel 7 óta szomjazott vörös, megdagadt és meggyötört szemem, addigra már tizedannyira sem fájt mint reggel. Persze, legalább elmúlt, mit panaszkodom?
A szemcseppes kalandok között megbeszéltem egyik Lánykámmal, Hannah-val hogy jön Tavasz napra. Ugyhogy a hőn áhított nedű megszerzése felett érzett öröm, hamar átcsapott aggódó loholásba, attól félvén hogy bár megigértem, el fogok késni a megbeszélt találkozórol. A buszmegállót természetesen nem találtam meg(1) de legalább volt egy nagy benzinkút amit mindketten láttunk, így az támpontot adhatott egy újabb találkahely megbeszéléséhez. Egy szó mint száz, Hannah drága ott volt. Azt hazudta hogy jól érezte magát. Hát, ki tudja? Belelátok én a kis fejébe? áhh, reménytelen...
Este, a tavasz nap után aztán Cartman születésnapját ünnepeltük a Szunyog Szigeten. Mert hogy Ő már 18 éves, így most már legálisan cigizik és alkoholizál. Így minden bizonnyal már nem is annyira izgalmas. Kapott meglepetést, mert ő nem tudta hogy buli lesz. Szegény pára azt hitte, egy hivatalos vacsorára megy az újáépült ifjusági táborba. Meglepődött. Örült és végigpuszilgatott mindenkit. Mire odaért hozzánk, már épp elkezdett fájni a lábam a sok álldogálástól. Örömködtünk hogy felnőtt lett, majd teknősbékaalakzatban odamentünk átadni a Gyiök ajándékát. Edényfogó, Kötény, Végszükség esetén dobozka, tele receptekkel. Én a jó születésnapi buli receptjét írtam. Tudom, nem kreatív. Persze este kilenckor ki az? A buli, az elején egészen lassan indult de aztán... Elindult a karaoke és az illuminált emberek ennek igencsak megörültek. Meg persze én is. ÉÉÉn persze teljesen józan voltam! Ugyhogy még a feltételezéseket is visszautasítom. Jó volt a buli végülis. Még Patrikkal is beszélgettem, pedig eddig két értelmes szót nem váltottam vele. Mindenesetre ez pozitív. Valamikor negyed egy körül indultunk haza Zsófival és a Zsófi anyukájával, aki ragaszkodott hozzá hogy a házunkig hozzon. Rendes tőle.Hiszem hogy jókor jöttünk el. A karaoke véget ért, az emberek meg túl lusták vagy túl részegek voltak hogy táncoljanak. Mint oly sok mindent, ezt is a csúcson kell abbahagyni. Vagy esetünkben otthagyni.
Szombat reggel jó korán keltem, mert muszáj volt. Szóval fél hétkor. Meglepő módon sikerült felkelnem. Aspirin, lábgörcs, kávé, szemcsepp. Így indult a napom. A forgatás jó volt, meg vicces de ha leírnék minden jó történetet, akkor itt öregednénk meg. De az egyik legjobbat leírom. Szóval bejött a Gergő(egyik momentános) hogy elmondja mi lesz az 5 téma amiről beszélni kell. Meg volt fázva, meg amúgyis reggel volt. Elmondott négy témát, de hát az ötödiket elfelejtette. Sebaj, visszamegy megnézi. Mi addig ettünk, beszélgettünk meg matattunk. Egyszercsak belép:
"Az ötödik téma pedig: Fáj az anális szex" Emberek megmerevedtek. Pillanatnyi csend. Az a tipikus mikor a légyfingás is hallatszik. Aztán közölte hogy Ez nem az igazi téma... Azért meglepett volna rendesen^^ Hát amúgy érdekes volt. Finom a pizza és vicces az egész. Csak meleg volt, mint a pokolban. Mármint bennt a stúdióban.
Aztán mikor végeztünk, felkerekedtem és mentünk Szimplába. Judittal. Meg Judit ismerőseivel. Találkoztam a Vikivel, aki a Domi volt osztálytársa. Én már ismertem őt elöbbről, csak abszolute homály volt (a fejemben) ugyhogy nem ismertem fel. Ő engem igen. Gáz volt. Viszont megtudtam hogy tök aranyos csaj, és nem egy hülye picsa, ahogy gondoltam. Fránya előitéletek. A lényeg hogy jót dumáltunk, majd oszlott a tömet, mi mentünk Judittal és Emivel PediG koncertre, a világ végétől két ugrásra Kőbányára, a többiek meg amerre láttak. Elvileg tökéletesen le volt írva az útvonal. villamos, majd egy kis séta. Térkép a kezünkben. Judit megjegyezte hogy leszállhatunk a Gitár utcánál is, csak az nincs bejelölve a térképen, így szálljunk inkább a Maglódi útnál. Mi bólogattunk. Elöször a Bajcsi-Zsilinszky kórháznál lett gyanús a dolog. Leszálltunk. Kiderült hogy sikeresen elhagytuk a megállónkat, vissza kell menni öt megállót(2) ezúttal már sikeresen megtaláltuk a Maglódi utat és nekiálltunk kóvályogni. No meg találgatni, vajon hogy is nézhet ki a Kőbányai Kutatóintézet. Szerintem nagy kémcsövek vannak rajta. Vagy mikroszkóp. Az ötletet elvetettük mert a közelben egy darab ilyen épület sem volt. Hát rámentünk a nagy kockaépületek, tipusra. Azokból meg sok volt. A végén kikötöttünk egy OMV kútnál, hogy megkérdezzük(a térkép alapján, amit a Pedig oldaláról nyomtattunk és ahol pontosan le volt írva, vagyis beikszelve, hova is kell mennünk) A benzinkutas bácsi elöször diszkréten mosolygott, majd később(mikor már egy másik is csatlakozott hozzá) már harsányan röhögött. Közölték hogy a térképen bejelölt ponton az a benzinkút van, ahol állunk(3) El akartak minket küldeni 6 megállóval visszafele mert, ott lesz. Végül kiderült hogy nem, az csak egy megálló. Hát sétáltunk. Megtaláltuk az első utcát amin befordultunk. Végigmentünk, semmi(4) Ekkor már fél kilenc volt, mi fél nyolcra igértük magunkat és kilenckor kezdődött a PediG. Kicsit aggódtunk. A benzinkutas egyébként világosan közölte hogy bal oldalon lesz. Juszt is a jobb oldalt mentünk. Végül megtaláltuk. A kutatóintézeten belül voltunk. Ami kb olyan mint egy gyárudvar. Sok épület. Zene egyikből se szűrődik ki. Elindultunk egy szimpatikus irányba. Majd egy biztonsági bácsi közölte hogy a hely, amit keresünk az ellenkező irányban van(5) Végül a Dani kijött elénk, így betaláltunk. Kiderült, hogy egy órás csúszsban van minden, így ha megvárom a PediG-et, akkor 11-kor kell hazaindulnom, márpedig akkor lecsúszom az utsó metrórol. De a Daniék majd hazavisznek, éjfél körül. Anyu rábólintott.
Az este további részéről annyit hogy a koncert nagyon jó volt. Szóval tetszett, ügyesek voltak és Frank is jól szerepelt. Így most büszke lehetek a keresztfiamra. Végül egykor végeztünk. Kettőig hazaértem.
Az este utolsó kalandja hogy bennehagytam a zárban a kulcsot, gondolván mindenki itthon van. Mint kiderült, tévedtem. Bátyám még nem tért haza. Ugyhogy nem tudott bejönni. A helyzet végül megoldódott. Anyám meg csodálkozott mert nem emlékszik mikor értem haza. Elhallgattam előle a tényt hogy azért nem mert hazatérvén bedőltem az ágyba rögtön, nehogy túlságosan felébredjen. Akkor ugyanis rájött volna hogy később értem haza mint kellett volna. Mondjuk, önhibámon kívül, na de akkor is-.-
Ma pediG takarítottam. És egész nap iszom. De mint egy teve...Tippelhettek ez minek a jele...
A hétvégének vége, a csík alul már rég lejárt, feltételezem túl hosszú lett a bejegyzés. PediG kihagytam azt a részt mikor a koncerten beszorultam a WC-be. Akit érdekel, elmesélem. Holnap tábor. Szóval legközelebb 5-én írhatok. Ha hiányzom, SMS-t lehet küldeni, telefonálni nemigen mert nem lesz térerő. Ellenben ha írtok, azt a szeretet jelének veszem és boldoggá tesz.
No
Csók a családnak,
Sora

UI: Mindezen eseménysorok alatt eltünt a fényképezőgépem. Aki megtalálta és visszaadja azt szeretem!
UI2: A bejegyzésen belül a számok zárójelben a hétvégei eltévedések számát jelzik. És ezek csak a komolyabb incidensek. Meggyőző ok, miért nem lehet engem szabadlábra ereszteni. Persze a PediG koncertes eltévedés Balage hibája, aki elszúrta a térképet...És még röhögött is rajtunk.Dög...