Tudjátok, nem mindig van kedvem arról írni amiről a mindennapjaim szólnak. Jelen pillanatban azért nem mert a kedvem a múlt szombaton látott paradicsomhoz hasonló. Ha elejted, széttoccsan. Gyenge jellem vagyok így hát elejtettem. Szóval jelenleg ott tartok hogy ha nem én lennék én, hanem valaki más, már rég lelőttem volna magamat. Mármint ha nem én lennék akkor a jelenlegi magamat lőttem volna le. Magyarán gratulálok a körülöttem élőknek hogy még nem ment el az életkedvük. Mert nekem nem ment el, csak úgy vagyok a dolgok nagy részével hogy ha van, van, nincs nincs. Mennék is, maradnék is. Ha menni kell, az a baj. Ha maradni, akkor meg az. Igen, ilyenkor kell egy picit békénhagyni. Én tehát nagy bölcsen békénhagyom magam. S mivel értelmesebb ötltem nincs, hát megosztok veletek egy részletet Herczeg Ferenc, Éva a boszorkány c. művéból ami nagyban kapcsolódik ehhez a bejegyzésemhez. 

"Deák: A bocskor, a bocskor!... Látod, minden álomképben van valami lyuk, egy rés, egy ablak, amelyen benéz a gúnyos szürkület, az ébredés, a holnap
Éva:A holnap! Hol tanultad e rút szót?...
Deák: Holnap: a gonosz mostoha neve. Most alszik!...Pszt! föl ne költsük, mi szegény árva gyermekek!
Éva: Én vagyok a Ma tündére és minden viágom a tiéd. (...)

(...)Éva:Megkéstél!
Deák:Éva!
Éva:Felébredt a gonosz mostoha! Hallod? (...)

(...)Éva: Akarod, hogy ne virradjon meg? Akarod, hogy tovább tartson a ma? Te vagy az úr! Parancsold meg az éjszakának, hogy maradjon még! Ha van bátorságod: ragadd meg fekete selyemüstökét, kényszerítsd, hogy tartsa nyitva csillagszemét!
Deák: Kényszerítsem?
Éva: Te vagy élet-halál ura! Az emberek, a falak, a kapuk neked engedelmeskednek!
Deák: Azt hiszed? ... Azt akarod hogy - ?
Éva: Benned hiszek és a te akaratod az enyém! (...)"