Beeing Bóbited

Szemrehányást kaptam amiért nem vagyok képes normális időközönként írni ide. Igazán sajnálom, kedves(ám igen kevés) olvasóim. Az az igazság hogy nem történnek velem blogolandó dolgok. Élek. Nem, nem unatkozom. Csak vannak dolgok amiket ide úgysem írok be, mostanság meg leginkább ilyen dolgokról szól az életem.(No ne tessék rosszra gondolni..)

A lényeg hogy egyszerűen úgy vagyok az időmmel hogy időnként ilyen üresjárat van. Hazajövök, fetrengek, TV-zem, eszem, gépezem, de úgy semmi különös.  Aztán pedig vannak olyan napok, hetek, időszakok amikor egyszerre úgy összesűrűsödnek a dolgaim hogy nem tudok magammal mit kezdeni. Jövő héten például legalább 6 részre kéne szakadnom hogy mindent megcsináljak/elvégezzek amit kéne/szeretnék. Szóval ilyenkor jön a válassz! tipikus esete. Amivel csak az a baj hogy ha valakit például kihagyok akkor az nem jó, mert vagy megsértődik,vagy egyszerűen elkönyveli magában hogy nem fontos számomra. Vagy program, vagy embercsoport amikre hasonló szabályok vonatkoznak végülis. Szóval ez így sehogy sem jó, de sajnálatos módon nem tudok mit csinálni, azon kívül ersze hogy veszekszem a naptárral. Nem vagyunk jóba.

Időbeosztás terén sosem voltam amúgy túlságosan fighter, most aztán meg egyre inkább úgy érzem hogy nem vagyok a helyzet magaslatán. Mondhatni a kupac alján. Mert egyre elhalmoznak a dolgok, az időmet értelmetlenül töltöm,így aztán a kupac csak nő és nő...
Mostanság tehát egyre több panaszt kapok emberektől is, hogy elhanyagolom őket. Holott ez nem szándékos. Példának okáért hetek óta szeretnék találkozni Cuccyval, azt sem tudom mi van vele, nagy ritkán, félSMS-ekből kommunikálunk, de ennyi. Ezen kívül hetek óta nyúznak Petiék hogy menjek velük. Szeretnék is, de egyszerűen nem tudom mikor. De ki fogom találni, esküszöm. Szóval ha valaki olyan olvassa a blogot, aki mostanság úgy érzi hogy nem fontos számomra, az minden bizonnyal téved, mert de. Csak egyszerűen elhavazódtam. Tél vége van, igyekszem leolvasztani magamról a hó réteget. Persze igéretet nem teszek.

Csók a családnak,
Sora

UI: Tegnap beszéltem Leilával. Idejét se tudom mikor láttam utoljára. Megbeszéltük hogy lassan találkozni kéne. Miért érzem úgy hogy ez csak egy újabb szánalmas igéret volt? Nem, nem őt bírálom. Bár én tényleg sajnálom hogy nem találkozunk és hogy már nem vagyunk olyan jóban mint régen. A kérdés hogy ő is így érzi -e?

UI2:A macska bagzik és vedlik egyszerre. Ezért hát mikor felugrik az öledbe dörgölődzni, rögtön átad néhány kiló szőrt a ruhádra. Én pedig allergiás vagyok rá. Ezaz. Így szép az élet...