Időnként szivesen elbeszélgetnék magammal és mélyen tisztelt paranoiámmal hogy mégis mit is képzelek én és miért is nehezítem meg a saját életemet, okozok magamnak álmatlan éjszakákat... Rejtélyes egy lény vagyunk mi. Vagy én. Meg a paranoiám. Tényleg nem foghatom fel hogy miért jó az embernek ha gondot okoz saját magának. Pedig ahogy a dal is megmondta:
"In every life we have some trouble, But if you worry you make it double; So don't worry, be happy!"
Nyilván rém egyszerű lenne így élni. Talán ezért rugjuk magunkat seggbe időnként. Valakinek helyre kell tenni... A legpraktikusabb ha én vagyok az. A továbbiakban azért igyekszem nem felfújni a dolgokat mert tudjuk hogy a bolhából könnyű elefántot csinálni de a franc se eteti...
Ma voltunk egyébként színházban. Vígszínházban. Hűhót néztünk... kurva jó, nagyon jó volt. Benne volt két aktuális kedvenc szinészem, Hegyi Barbara és OOOOBerfrank Pál... Holnap kifejtem bővebben is de most balra el, álomra hajtom buksifejem.
Csók a családnak,
Sora
Avagy az mazochizmus tipikus esete...
2007.02.14. 23:28 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr236310151
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
