Ettem citromos túrótortát a bátyám eljövendõ 17. születésnapjára. Micsoda nagy gyerek már ez^^ Jó neki. Egyébként finom volt. És cukormentes így még csak lelkiismeretfurdalásom sem lehet hogy este hat után cukros szarokkal növesztem magam. Persze nem mintha egyébként lenne, de tulajdonképpen akár lehetne is. A mai fiatalok közt... Egyébként rájöttem hogy soha semmi nem fog visszatartani a csokievéstõl. A túl jó dolgokat nem szabad megvonni magadtól. Szerintem bekattannék. Átváltoznék olyanná mint a srác aki a multkor a 14-es villamoson velem szemben ült és kitartó bárgyú vigyorral nézett rám. Az ilyesmi mindig elgondolkodtat.
És kaptam bíztatást is, miszerint "kitartás". Némileg illúzióromboló volt hogy ezt a mondatot követte: "na én most megyek" Azért köszi...
Csók a családnak
UI: Kaptam Mebucain-t..Juhé, az élet szép.
