Sorsdöntő elhatározásra jutottam ma. Mivel kis csizmám immáron egy hónapja el van szakadva, hát most fogtam magam, felkerekedtem és blokkomat lobogtatva visszavittem a boltba. A nő flegmán közölte hogy levásárolhatom, válasszak, én pedig boldog vigyorral az arcomon indultam el  a sorok között.
Vigyorom hamar leolvadt mikor végignéztem a cipőket. Könnyű besorolni őket néhány kategóriába.
-Van a bumszli. Ami egyrészt hótaposó és baromi otromba, másrészt jó esetben még egy 10 centis állatszőrt imitáló izével is megáldották a tetejét. A bumszlinak létezik egy másik változata, mely ugyan nem hótaposó, hanem csizma, de az a 10 centis szörme továbbra is díszeleg rajta.
-Van a magassarkú. Ami persze az esetek 90%-ban tűsarkút jelent. Ami valljuk be, számomra nem túl ideális viselet, pláne hogy egy magassarkú csizmám már van, szeretem, de csak meghatározott napokon vehetem fel mert ha 7 óránál többet töltök benne, lesántulok.  Egyébként semmi gond vele...
-És Van, a cipő ami tetszik nekem kategória.  Persze joggal kérdzehetné akárki hogy akkor mit rinyálok? Miért nem választottam ezek közül? Hát igen. Csak egy dolog tartott vissza. Ezek a cipők 16000 forinttól kezdődnek és egészen 22 000-ig tartanak.
Cirka fél órán keresztül bolyongtam fel s alá a cipősorok között, abban reménykedve hogy édeni ragyogással tünik fel majd valahol álmaim csizmája, aminek nem csak az ára, a kényelmi foka, de még a sarka és az orrformája is tökéletes. Sajnos a csoda elmaradt. Ugyan találtam egy cipőt ami jónak tünt. Lapos sarkú, normális szín, szép a cipő, kerek az orra. Megnézem, 7 ezer forint. Túl szép volt hogy igaz legyen. Ezen lábbeli 40 40 és 42-es méretekben volt kapható. Mint örök optimista, azért felpróbáltam a 40-est. Persze 37-es lábre nem túl praktikus, így végül lemondtam róla.
Nagyon nagyon sok időt töltöttem azzal hogy meggyőződjek róla, tényleg állati szar csizmák vannak csak a boltban. Végül odamentem az eladóhoz és megérdeklődtem, nem kaphatnék -e valami bónt amit a későbbiekben levásárolhatok. Közölte hogy várjam meg a kolleganőjét. Megvártam. Csak 15 perc volt. Elvégre mit akarok, nem sietek sehova... Mikor a drága kolleganő megérkezett, közölte hogy sajnos ők nem adhatnak bónt, szóval visszaadják a cipőm, jöjjek máskor is...^^
Erre csak annyit tudok mondani hogy anyátok...

A mai nap többi része egyébként hasonlóan baromira tök felesleges volt.
Matematika határok nélkülön ugyan megoldottunk két feladatot, de minek?
Bioszon ugyan megtudtuk hogy a Peti-t talán mégsem a postás hozta hanem volt 25%esély rá hogy két barna szeműnek kék szemű gyereke legyen és annyival is okosabbak lettünk hogy  a dohányzás káros.
Fizikán ugyan megtudtuk, mennyire nem természetes dolog hogy úgy gondoljuk, a föld kerek.
Francián ugyan nem tudtunk meg semmit...
Szóval szar volt... Ha nem mentem volna be, akkor sem veszítek semmit.

Azon kívül hogy első órában, stúdióban azon bosszankodtam, vajon miért nem megy a mikrofon.  Fel nem foghatom miért hiszem hogy egy stúdióban fontos a számítógépre megfelelően felinstallált hangkártya... Biztos velem van a baj. Azt gondoltam, alap, hogy egy stúdióban, ahol elvileg rádióadást csinálunk, a két technikai zseninknek nem tart sokba beüzemelni egy mikrofont.
Egyébként laza 50 perc után eljutottunk oda hogy ha jó közelről üvöltöttünk a mikrofonba akkor halkan felvette a gép... Csodálatos előrehaladás.

Angolon viszont érdekes tanulmányt csináltunk. Az alapszituáció hogy 8 emberke utazgat egy hőlégballonban. Ám egyszercsak elkezdünk a bazi óceán közepén süllyedni. Reakció? Kidobálunk mindent. Persze tovább süllyedünk. Ekkor rájövünk hogy van ottan egy sziget, ahova el tudnánk érni ha egyikünket kidobjuk... Hogy ezt eldöntsük, mindegyikünk kapott egy foglalkozást és egy kis időt hogy megfogalmazzuk magunkat, miért is fontos hogy mi ott legyünk a szigeten.
Volt egy: mosógépszerelő Pető: Aki egyébként erős mert sok mosógépet cipelt már, meg amúgyis összetákol nekünk akármit tehát ő kell a csapatnak.
rendőr, Robi : Aki hát önvédelem, meg egymás védelme. Rendet tesz és segít, mert túlélőtáborozott.
Énektanár, NémethTomi: aki majd utánozza nekünk a madárhangokat, megtanít énekelni és amúgyis hát kell a jókedv
fodrász, zsombi: aki majd levágja a hajnukat, meg amúgyis megnyúzza az állatokat és akkor majd lesz bundánk. Mellékállásban kajáért cserébe levágja a benszülöttek haját. Jövedelmező.
Titkárnő, Zsófic: Aki hát majd koordinálja az életünket, meg amúgyis jól tud kommunikálni. Tegyük hozzá hogy ha hat fiú van és két lány, nyilván nem lányt fognak kidobni.
Feka, aki biztos hegyi troll volt, sajnos nem emlékszem.
Tomi, taxisofőr: Aki egyébként állati jól eligazít minket, meg sok taxi rohangál ám a desert islandokon szóval majd vezet:) (term. ő lett kiszavazva)
ÉÉÉS Divat Model, jómagam: Akit nem szabad ám kidobni mert vékony és ha kidobjátok nem lesztek ám kinnt a szarból. Ellenben mint divatmodell, híres személyiség, bizonyosan ezerrel keresik majd és ha emgtalálják a hulláját a tengerben, akkor abbahagyják a keresést, ami rossz mert akkor ott rohadnak meg a szigeten.

Utólag fel nem foghatom hogy magyaráztam meg nekik hogy egy divatmodell rém fontos ember lesz egy lakatlan szigeten. Mindenesetre jó a meggyőzőkém.

Ennyit mára, így is sokáig részleteztem a semmit. Gyúgyulást Piros orrú hercegnőnek, akit az egyszerű nátha meg tud ölni, mert kicsit hipochonder a drága, de azért hapci és egészségedre.
Illetve gyógyulást TomiManómnak is, aki szintén aktívan haldoklik a napokban:(
Csók a családnak, Sora

UI: Osztályom egy része(az elmebetegebbik része) holnap osztályozóvizsgát tész latinból. Nem tudom mi hajtja őket, én örülök a hármasomnak. Mindenesetre sok szerencsét nekik!