Beeing Bóbited

A mai nap, vagyis a tegnap este valami elképesztő drabális baromságot álmodtam. Ami egészen meglepő tekintve hogy az esetek 90%ban nem szoktam álmodni. Vagyis nem emlékszem rá. Persze most sem hazdutoltam meg önmagam és bár reggel(vagyis hajnali 11:11kor amikor kimásztam az ágyból) emlékeztem rá, de most már abszolute nem. Talán estére eszembe jut.

Nem néztem meg az órát de valamiko reggel 8 és 9 között felébredtem arra hogy valami állati szar, állati idegesítő zene szól, állati hangosan. Pihe-puha takaróm alatt feküdve reménykedtem benne hogy elöbb-utóbb csak abbahagyja. Nem tette. Így hát felálltam és elindultam megkeresni a hang forrását. Kedves és másokra odafigyelő drága bátyám volt az aki telibe üvöltetett valami szart. Nem emlékszem mit mondtam neki valószinüleg valami olyasmit hogy *** aludni szeretnék. Mindenesetre mire visszaértem a szobámba, betakaróztam és átkaroltam Sigmundot, addigra a zene abbamaradt.

Elolvastam a könyv hátralévő három novelláját is. Szarok voltak. Vagy csak így hajnalban nem vagyok elég elvont hangulatban ahhoz hogy értékeljem a zsenialitásukat. Elképzelhető egyébként. De azért volt benne pár nagyon jó. Meg kell hagyni kétségtelenül az volt a legviccesebb mikor a férj öngyilkosságba kergette a feleségét. Egészen érdekes módon tette ezt. Bár az is tetszett mikor az öreg néni bezárta egy bazi nagy ládába a csávót akit Ray-nek hívtak. Majd közölte vele hogy ha visszaadja neki az ellopott szobrocskáit, akkor majd kiengedi. Ezek után felment a lakásba, leült, töltött magának egy italt és elgondolkozott rajta hogy mikor jön a csávó...Mert ő nem szeret egyedül inni... Na igen, erre mondom én hogy Morbid:P

És végezetül válaszolok az egyetlen embernek aki eléggé unatkozik ahhoz hogy elolvassa ezeket az izéket. Zsófica:))) Egyébként belátom mostmár hogy balga voltam amikor arra számítottam hogy az, hogy órán dolgozom és jegyzetelek az számít annyit mint az hogy valaki bead pár házidogát. Azthiszem nem vagyok tévedhetetlen én sem, mert ez esetben elszámítottam magam. A továbbiakban kussban fogok ülni órán és ha valamit kérdez tőlünk kedvenc magyartanárunk és mindenki cseszik jelentkezni az osztályból mert túl lusta vagy túl buta vagy túl álmos ahhoz hogy gondolkozzon, akkor majd szétterpeszkedik az arcomon egy bárgyú mosoly és kéjesen közlöm hogy Nem tudom... He he he... Mindeközben persze nem fogom elfelejteni hogy jól bele kell röhögnöm a markomba. Kövessetek ti is sorstársaim. Pl. Zsófic;)

Még valami... Tiltakozzatok Ti Is! http://www.tiltakozom.hu/index.php?item=show_subject&id=869