Beeing Bóbited

Azért az aranyos hogy akár csak egy pillanatra is elhittem ezt az egész mesét a Kobolddal meg az ő dolgaival. Olyan ez mint a Harry Potterben amikor a Ronnak bilibe lóg a keze. Megpakoltam magam leprikón arannyal, és most jöttem rá hogy rohadtul eltűnt. Persze lehet hogy csak a fáradtság csinált belőlem hirtelen realistát, vagy az hogy egy órája nem bírok tanulni, úgy fáj a bal szemem, de most így. Ha mondjuk így maradna (már a realizmusom) annak azért örülnék, hátha végre pont lenne annak a kurva mondatnak a végén -és nem, nem fogok disztingválni. Mindeközben pedig nyomatékosan felszólítom az agyam, legyen kedves rádöbbenni hogy semmi nincs a szememben, mert ha ezt így folytatja, benne sem lesz semmi hamarosan. Ja és boldog blogszülinapot! Az ötödik. Azért ez szép.