Az egyik oldal: Amikor éjfélkor egyáltalán eszedbe jut írni neki, és azon gondolkozol, hogy akkor most odamenj -e hozzá hogy találkozzatok, akkor ne merj arról magyarázni, hogy te majd nem fogsz beleszeretni, mert mind a ketten tudjuk hogy az a hajszál már annyira vékony, hogy esélyed sincs elekerülni a szakadását.
Meg a másik: Ha van egy ember, akivel a kémia tökéletesen működik, aki megnevettet, akinek azt mondod: nem tudsz mással így beszélgetni, akinek az elhatározásaidról mesélsz, akitől rögtön megkérdezed, milyen napja volt, akinek csak mosolyogva tudsz csókot adni, amikor végre beszáll a kocsiba, akinek elmeséled még azt is, amiről tudod, hogy ellenzi, és nem azért meséled el, mert azt akarod, hogy csalódjon benned, hanem azért, mert ő nem olyan aki elítélne.... akkor ne mondd nekem hogy ez az ember és te nem illetek össze, hogy nem érné meg együtt lenni, nem tanulnátok egymástól, és nem éreznétek jól magatokat, mert úgysem hiszem el.
Ha beleszagolok a levegőbe és erősen figyelek, azt képzelem, a félelem szagát hozza a szél.
