Beeing Bóbited

Egyrészt visszaolvasva a régi bejegyzéseket néha nem is értem mi van velem. Többnyire boldog vagyok, de úgy tünik, ha leülök blogolni, előtör a depresszív énem, ettől aztán olyan mintha az életem szenvedéssel teli, szürke és unalmas lenne. Pedig nem igaz. Csak valahogy erről könnyebb írni.

Egyébként meg nem tudom hogy a tavasz, vagy szerencse vagy mi van. De azt leszámítva hogy továbbra is bezárófélben van a munkahelyem, amit imádok és bár találtam egy újat, amit viszont utálok és rengeteg idő és unalmas és szarul fizet, de legalább évek óta (kb 4, ha nem 19) először mondhatom el magamról hogy normális kapcsolatban élek, ahol se fogyatékosnak nem tűnik a barátom, se nincs többszáz kilométer távolságra, se nem egy lehetetlen alak de még szeret és tisztel is. Szóval azthiszem csak várni kell a dolgokra.
Őt is már fél éve (több) ismerem és beszélgetünk és járunk együtt bulizni és tetszünk egymásnak, csak hát eddig nem jött össze.

Tegnap kérdeztem tőle pont hogy ha aznap este nem iszik eleget (nem volt seggrészeg csak kicsit bátrabb) akkor sose mer lépni?
Azt mondta nem. Ezúttal is köszönöm neked, ó tequila! Mellesleg azóta nem részeg és még mindig nem bánta meg. Fura.

Na csók,