Túl lenni a premieren, kétszer is. Kicsit olyan érzés mint amikor új taggal bővül a család. Vagy talán nem. Igazából nem is tudom. Sok volt a hétvége. Pár óra alatt eljutni a 'miért csinálom én ezt egyáltalán' illetve a 'mi értelme van hogy ezzel töltöm az időm, semmi közöm a színházhoz' érzéstől a 'akarom hogy sikerljön'ön keresztül a 'de jó hogy sikerült' és az 'igen megcsináltuk'ig, eszeveszett jó érzés, noha igencsak fárasztó.
Egyébiránt meg szorgalmi időszak megint. Vihogó libák vagyunk. Fiúkkal együtt. Naná.
Csók a családnak,
Sora
Szerenád...
2011.02.15. 13:49 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr366309689
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
