Beeing Bóbited

Az jutott eszembe, hogy idejét se tudom mióta nem írtam. Igazán nem fair ez, már nem azért mert az olvasóim (nemléteznek) belehalnak a bánatba, hanem mert mégse most kéne kifúlnia a dolognak, amikor már évek óta makacsul lököm a sódert a semmiről meg a maszlagról.

Úgyhogy erőt veszek magamon. Közben persze rájövök hogy megint az a helyzet áll fenn, amikor nem írok mert van miről. Mert azóta volt egy sikeres táborunk, ahol évek óta nem tapasztalt hangulatot sikerült generálnunk és akárhonnan is nézem, ez nagyban köszönhető a Gyiökösöknek, és imigyen nekem is. El is önt a büszkeség rendesen. S mivel nem szeretném ha a feledés homályába veszne, ismételten érthetetlen félsorokkal emlékezem meg. Nem érdemes viszont belekötni hogy akkor se felejteném el ha nem írnám le, mert ez nem igaz. Visszaolvasva a tavaly táboros bejegyzést mindig rájövök hogy azok a tréfák és beszólások amik akkor aranyeret okozó röhögőgörcsöt eredményeztek, már aligha jutnak a szürke hétköznapokon eszembe, holott humoruk nem kopott azóta sem. Szóóóval...

DÖK TÁBOR 2010:
kettőőő, tizenkettő, mit keres a banán a szekrényben, találóskérdés, zsuzsinagyiéhenhaltmár?, prizma, dankó, kikvagyunkmi? nemcsináltamsemmit, mégis milyen tájban? úgy mégis mikor? csapj a szádra, velence nyáron sokkal szabadabb, 7-en4ágyasban, pálya, taxielőre, mozgóvizilovak, tataazénhugom, nézdezteszem, vajaskenyér, székrekedés, nincswcpapír, zsuzsielmentszarni ....

Köszönöm, köszönöm, szeretlek titeket. Hiányzik az egész mindenség, a házasság, a portya, a csopifogi, a maffia, az idegeskedés, az ismeretlen emberek köszönése, a délutáni szundi, a hajnalig beszélgetés, az egy ágyban alvás, az ifigyűlés, a velencei helyszínelők, a ne csináljátok mert zavarba jövök (persze hogy csinálták és rákvörös lettem), a hímringyók, a kázások, a hangulat, a tábortűz.... Akarom megint.