Az jutott eszembe hogy milyen gyakran előfordul hogy valaki szarik a fejemre én meg hülye mód futok utána. Meg az is eszembe jutott hogy egyes embereknél tudom, hogy fordítva is megesett már velünk, vagyis futok tovább és bízom benne hogy most ő hisztis, szétszórt és hülye ahogy régen én voltam. Más embereknél meg az jár a fejemben hogy sose nem volt még olyan hogy egyikünk se fusson, olyan meg pláne nem hogy például ő. Úgyhogy akár abba is hagyhatnám saját magam idegesítését és felfoghatnám ideiglenes "nemrossznak". Elvégre egy hetes miatt mégsem fogom magamat ennyire törni. Arról nem is beszélve hogy az a hetes talán inkább csak hatos ha jobban belegondol az ember.
Van, van, nincs nincs. Nem halok bele. Mintha személyvonatra szálltam volna véletlenül gyors helyett csak azért mert nem tudom mikor jön a gyors és hátha ezzel hamarabb célhoz érek. Ha meg közben látom az InterCityt akkor simán átnyergelek. Hát nem fantasztikus hozáállás?
Mindazonáltal mérhetetlen pofátlanságról teszek tanubizonyságot. Megint.
Olcsó angyalok...
2010.05.26. 19:13 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr376309719
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
