Ismeritek azt a fajta hétvégét amikor egy percet sem tanulsz, és hiába van egy hét múlva az érettségi, amiről azt hiszed hogy majd minden múlik rajta, (pedig nem) akkor is azt mondod, megérte? Mert ezért érdemes igazán élni, azokért a mosolyokért, tekintetekért, azért a zenéért, nevetésért, ezért az érzésért, ezekért az emberekért, az ilyen munkákért. Ilyenkor érzem azt hogy én én vagyok és igazán otthon vagyok a saját életemben.
Mert ez vagyok én és mi.
-Maga nem veszi elég komolyan az életét! Még ilyet...
-Én ne venném komolyan? Még ilyet!
Fürdik a lelkem...
2010.04.25. 14:02 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr386309728
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
