Beeing Bóbited

Azon gondolkodtam esszéírás közben hogy szeretek én írni, ezt tudhatja bárki aki ezt az agymenést olvassa, na de azt is tudhatja akkor hogy csak néha és csak néhány témáról és csak ha olyanom van. És akkor eszembe jutott hogy mi lesz ha érettségi közben is megunom az esszéírást és nyavalyogni fogok és dobálni magam és zenét akarok majd hallgatni és azt hajtogatom majd hajtépve hogy 'sebaj, ötvenszázalék'. Mert igaz hogy a dolgot nem parázom túl (névszerint ezt az érős dolgot) de azért lassacskán eszembe jut, mi lesz amikor majd elcseszem a magyart. Mert a többi valóban nem fontos. Csak az legyen meg jajjdejól. Duplázni fogok, fuplázni akarok és 85%-os magyaremeltet. Nem lesz. Nagyon szomorú leszek.
Persze semmi baj nem is lenne vele, mert egy évet nem iskolába járni ajándék. (ha első helyre nem, akkor sehovase alapon) Csak utána mi lesz? Visszamenni az Elitbe és másból emeltezni? Megint ilyen ökörségeket tanulni? ÁOÁÁÁ

Eztérzem.

És nem nyugtat meg hogy azt mondják, minek tanulsz rá, nem lehet.
Meg az sem hogy a legeslegintelligensebbnek tartott ismerősömnek is csak 82% lett.
Meg az sem hogy a lehető legnehezebbet választottam, már ami az emeltet illeti.
Semmi nem nyugtat meg.
Utálom.
Unom.

Azt akarom hogy vége legyen. Május 3-a délutánt akarok. Vagy a napot amikor kiderül az írásbeli. Utállaktiteketmagyaroktatásihivatalbandolgozók. Ki találta ki hogy ilyen legyen a magyar?
Szereted az anyanyelved? Érdekel az irdoalom? Megszopatunk!

Najó, kicsit kiakadtam.