Egyedül álltam és elment mellettem egy méterre három ló. Egyik oldalamon a patak, másikon meg a kolbásznakvalók. Azt hiszem a korlát azóta is sikít, úgy szorítottam.
Így hogy közelebbről is megnéztem őket (azt hiszem több mint tíz éve nem voltam ilyen közel ehhez az állathoz) megbizonyosodtam róla hogy szerintem még mindig iszonyatosan ronda, visszataszító lények. Ezerszer inkább fogok békát, kígyót, pókot, gilisztát vagy csigát de azok az izék a közelebe se kerüljenek.
Azt hiszem nem nagyon létezik olyan ember akinek elhiszem hogy ha azoknak az izéknek a közelébe megyek, az nekem jó. Pontosan ezért kéne lszoknom erről az önmagammal való fogadás dologról.
Különbenmeg nem mindehogy utálom ám a lovakat. Kolbásznak kimondottan ízletesnek találom.
Egyébként voltam királyréten. Ez a sztori is annak a folyománya. Király volt. Csak hogy stílusos legyek. Így próba nélkül a helyzet egész más de abszolúte nem megvetendő. Bírtam volna még.
Nincs térerő, nincs kaja, nincs semmi. Csak a barátaim az esti játékok, iszogatások meg én.
Felsorolás: Otoba-mostoha, Julio, ha lány lesz akkoris, hogyhasonlít-látnádcsakazarcát, megfejtem, sötétes gyilkolós, Somadrága, Ákosbácsikávé, Ék, mi is oda várunk, forraltbor, baltásgyilkos-csókolom, lengyelbeszéd, figyeljétekakezemmert-csajok, kagylóhéj, bolha-ciccicicicc, KarcsiaRóka... és sok más egyéb.
