Beeing Bóbited

Határozottan jobban szeretem azokat a mókákat amiket nyílt lapokkal játszanak. Persze igazán szórakoztató ez a 'tudom hogy te tudod hogy én tudom hogy te tudod...' játék csak időröl-időre rá kell döebbenjek, ez igazán nem az én műfajom.
Azt persze nekem is be kell vallanom hogy ha nem azzal kezdem a sztorit hogy durci és meglássuk hogy most majd ki lesz a Jani a hegyen, akkor most jobb pozícióban várhatnám a következő lépést. Mert most hiába nem akarok már se Jani se Janó se János lenni, muszáj. Hiába igyekszünk sűrűn úgy tenni, mintha a 'kell' szó nem létezne de ez csak szőrszálhasogatás. Az ember se az amivé önmagát teszi. A kérdéskör bonyolultabb. Ahogy ez is.
Néha eszembe jut a kutyaidomítás szó. És ez nem olyan mint a sajt, értelem nélküli, és röhögőgörcsöt kiváltó. Ez olyan hogy kapcsolódik a helyzethez. Most próbáljuk eldönteni melyikünk az erősebbik kutya. És nem azért mert az baszik. Hanem mert nem mindegy, ki jut a gazda és ki az állat szerepébe. Hogy ki nyeri el a falkavezér címet.
Csakhogy. És itt hibádzik a történet. Nincs falkavezér. Ha két ugyanakkora szarvasbika verekszik össze, halálra sebzik egymást.

S hogy a szövevényes hasonlatokból mi a tanulság?
A büszkeség néha nem fontos. Mert van ami inkább. Ki fog erre rájönni? ha egyáltalán...