Abrudbánya, verespatak,
tudd meg rózsám hogy elhagylak
lovam lába indulóba'
magam vagyok, búcsúzóba
vess utánam, egy pillantást
mert többé nem látjuk egymást
Letünt idők rossz emléke
Nyúzott álmok sötét képe
engem többé ne lássatok
úton vagyok, helyben járok
tovább mennék, más nem lehet
édes rózsám, isten veled
Minket nem lát többé sosem
kéz a kézben hold sem nap sem
fehér felhők ne hívjatok
madaram nincs nem szállhatok
borzolnak a hideg szelek
édes rózsám isten veled
kelő nap fényesítsd útját
óvd a léptét lába nyomát
fenn az égen hajnalcsillag
eltűnőben ahogy virrad
vele én is köddé leszek
édes rózsám isten veled.
abrudbánya, verespatak
tudd meg rózsám hogy elhagylak
lovam lába indulóban
magam vagyok, búcsúzóba
amit itt látsz nem értheted
édes rózsám, isten veled.
Halgassatok Özsébet. Mert jó.
