Kicsit élvezem ezt a sztrájkot. Olyan mintha a kedves BKV dolgozók egy új extrémsportot találtak volna ki nekünk.
Arról nem is beszélve hogy annyival egyszerűbb minden. A késés fogalma megszűnt létezni. Mindegy mikor indulok, maximum ráfogom a közlekedésre. Az embernek nem kell gondolkodnia hogy merre menjen mert nincsenek lehetőségei.
Most úgy tünthet mintha irónikus lennék de szólok hogy nem!

Én jól szórakozom. Hazafele sétálva vagy az iskolába való eljutáson szenvedve látom az emberek arcát ahogy cinkosan összekacsintanak. A gyalogosok mind egy nagy sorsközösséget vállalnak. Együttérzően ránéznek egymásra és tudják hogy "ő is fél órája itt vár".
Megfigyeléseim szerint egy közösségnek mindig jót tesz a közös gyűlölködés. Hát most cirka 2 millióan  gyűlölik a BKV-sokat együtt. Én meg a gonosz manó vagyok aki időnként beszalad a színre, nevet majd kifut.

Éljen a sztrájk!