Azért arról igazán leszokhatnék hogy azt hiszem minden olyan egyszerű, amilyen lehetne.
Vagyis ha kártyát akarsz venni hogy úgy amúgy legyen egy számod amit jól megadhatsz mindenkinek és mindemellé kéne egy telefon is, amibe meg én jól lementhetem az ismerőseim telefonszámát hogy esetleg tudjak velük kommunikálni meg találkozni, akkor édeseim, a megoldás nem az hogy bemész és azt mondod, én ezt akarom.
A határozott elképzelés máris hiba.
Mert rádbeszéli. Hogy gyere hétközben, akkor több az áru. Aztán persze kibújik a szög a zsákból és kiderül hogy ilyet már egy hónapja nem kaptak amit én akarok. (hogyisne... megint kiszúrtam valamit ami nem lehet az enyém) Arról már nem is beszélve hogy igazán áldozhatnék rá több pénzt és vehetnék egy 'komolyabb készüléket'. Nahát most ez ellen nagyon tiltakoznék! Nem kell. Pont.
Én telefonálni akarok azzal a nyomoronccal nem megmenteni a világot. Kéremszépen. Nem akarok a NASA műholdjaihoz csatlakozni. Csak felvenni, beszélni, lerakni.
Persze ilyen erővel egy darab szart is emelgethetnék. Felemelem, beszélek, lerakom.
Lényeg a lényeg: még mindig nincs telefonom. Gyakorlatilag elérhetetlen vagyok.
Legalább ez, ha már más nem.
Biztos vannak nem azért csak a módszer régi már...
2009.11.07. 21:55 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr316309790
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
