Azért az mégiscsak nevetséges hogy egy áfás számla miatt egy óráig tartson megvásárolni hat darab desszertet. És ezen esetben az egy óra nem költői túlzás hanem a rideg valóság. Ha nem akarnám megtartani nőiességem minden apró darabját, azt mondanám faszkivan.
Viszont az a szerencse hogy mindig mindenki jobban tudja hogy mit kéne nekem csinálni. A mögöttem álló pasi például kikérte magának hogy miaz hogy nekem van pofám háromezer forintról áfás számlát kérni.
Amikor aztán közöltem vele hogy 'Abból akadó frusztráltságát hogy kurvaronda és egy szánalmas nyomorék ne rajtam vezesse le, már csak azért SE mert egyáltalán semmi köze nincs hozzá hogy hány forintról kérek áfás számlát' Akkor hirtelen csöndben maradt.
Minden bizonnyal miután kimentem még megjegyezte hogy a mai fiatalok nem tisztelnek semmit.
Elég gyakran megfogadom hogy nem leszek iszonyatosan nagy paraszt mostantól senkivel, de egyszerűen aaannnyira jó érzés. Az emberek nagyfokú utálatából fakadó frusztráltságomat kénytelen vagyok ilyenekben levezetni mert különben minden bizonnyal felrobbanék.
Szóval igen, ma megint utálom az embereket. Egytől-eggyig mindegyiket. Téged is valószínüleg.
Rájöttem hogy az élet más....
2009.10.28. 14:18 Eltévedt Kacsa
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://littlesora.blog.hu/api/trackback/id/tr546309797
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.