A mai napot azért szeretem igencsak, mert mióta 11-kor leültem tanulni, azóta már volt időm pihenni. Ugyanis kitakarítottam.

A másik öröm hogy tegnap egész nap fájt a fejem, ennek örömére olyan voltam mint a mosottszar, mára meg már mindegy volt mennyit alszom, tudtam hogy hogy fogok ébredni. Megint fáradtan. De épp elkezdtem volna örülni délutánfele hogy legalább fájni nem, hát közölném hogy fákjú, de igen.
Persze így meg nem teljesen érthető minek alszom hétvégén 8 órát, ha sohasenem pihenem ki magam.

Szép lassan rájövök hogy ha nem alszom ki magam, akkor a reggeli ébredést leszámítva jobb formában vagyok. Ha jól számolom, valahol 5 óra alvás körül kerülök ideális állapotba. Mostantól ehhez tartom magam.