Két napja, mikor hazafelé tartottam a következő beszélgetés ütötte meg a fülem.

Lány 1: Ma nem is smároltam senkivel.
Lány 2: Hát igen, egyre lejjebb süllyedünk. Olaszok, tizennégy évesek, senki.
Lány 1: Nem baj. Majd holnap smárolok valakivel.

Lány 1: És nem nézted meg a vezetéknevét?
Lány 2: De, hosszú volt és bé betűs.

Ennél a pontnál egyrészt már kellőképpen kétségbe voltam esve, másrészt elvesztettem a fonalat. Ellenben mivel nagyon el voltam foglalva azzal, hogy ezt a kis párbeszédet a telefonomba bepötyögjem és ily módon emléket állítsak a két IQ-fighter barátnőnek, sajnos nem néztem a megállókat, csak a bemondást hallgattam. Persze, Murphy jófej, mikor máskor lett volna elcsúszva a kisföldalatti bemondás mint most.

Mellesleg mostanság nem vagyok itthon túl sokat. Meg amúgy se tudom hogy mit írjak. Talán kiégtem. Hajjajj.